Szexuális kisebbségek

Megjelent ebben a számban:
5. évfolyam, 3. szám
További lapszámok
Legfrissebb HÖK hírek

Karaoke | Hétker pub

Eltöltenél egy estét szórakozással, és nevetéssel?

Hallgatói Fórum 2022

Kedves Hallgatók!2022. január 24-én a Tanulmányi hivatalvezető jelenlétével egy Hallgatói Fórumot ...

Honlapunk ismét naprakész!

Kedves Hallgatók!Habár az elmúlt időszakban, honlapunkról levéve a hangsúlyt, inkább a Facebook ...

ELTE TáTK HÖK Rendkívüli Küldöttgyűlési Képviselőválasztás 2021. tavasz

Az ELTE TáTK HÖK Választási Bizottsága a TáTK kihirdeti a 2020/2021-es tanév tavaszi rendkívüli ...

Rendszeres Szociális Támogatás 2020/2021. tanév II. félév

Kedves Hallgatók!Ne felejtsétek el, hogy a rendszeres szociális támogatás 2020/2021 tanév II.

További hírek
Legfrissebb fotóalbumok

Rendkívül küldöttgyűlési ülés 2019.05.16

Képek száma: 16

2019. május 16.

2019 ALAKULÓ ÉS ZÁRÓ KÜLDÖTTGYŰLÉS

Képek száma: 47

2019. április 25.

2019 TAVASZI VEZETŐKÉPZŐ

Képek száma: 11

2019. március 22.

További fotóalbumok
Interkultúra
Utoljára frissítve: 2015. március 16. 0:08, hétfő
2012. október 01. 13:09, hétfő

A szerelem és a szexualitás valamennyiünk életében fontos szerepet tölt be, az viszont egyénenként eltérő lehet, hogy miként és kivel éljük meg vágyainkat. Az élet e területén megfigyelhető sokszínűségről és változatosságról szeretnék az alábbiakban útmutatást nyújtani, kitérve a szexualitás társadalmi és vallási megítélésére, illetve jogi szabályozására az ókortól egészen napjainkig.

A társadalom, amelyben élünk, a szexualitás bizonyos formáit általánosan elfogadottnak tartja, normának tekinti, míg más megnyilvánulásokat elítél, devianciának titulál. Az utóbbi csoportba tartozókat összefoglaló néven szexuális kisebbségeknek nevezzük. Szexuális kisebbségek alatt a leszbikusokat, melegeket, biszexuálisokat és transzneműeket értjük. Az ő együttes említésükkor gyakorta használjuk az LMBT rövidítést.

Fogalmi tisztázás

Ahhoz, hogy cikkem további részében elkerüljem a félreértéseket és fogalmi zavarokat, fontosnak tartom tisztázni, hogy melyik szexuális orientáció mit jelent. A heteroszexuális jelzővel azokat a nőket és férfiakat illetjük, akik mind érzelmileg, mind szexuálisan az ellenkező nem iránt vonzódnak. Homoszexuálisnak azokat az embertársainkat nevezzük, akik azonos neműekbe lesznek szerelmesek, és azonos neműek iránt éreznek szexuális vágyat. Ha nőről van szó, akkor a leszbikus, ha pedig férfiról, akkor a meleg kifejezést használjuk. Biszexuálisnak azokat a személyeket nevezzük, akik mindkét nem tagjai iránt képesek vonzalmat érezni.

Nem csak egy verzió létezik

Forrás: wikipedia.org

Alfred Kinsey amerikai biológus kutatásai során arra a következtetésre jutott, hogy a szexuális orientációk nem különíthetők el ilyen merev módon egymástól, nem csupán hetero-, homo-, és biszexualitásról beszélhetünk, hanem ezek variációiról is. Az ún. Kinsey-skála hét változatot különböztet meg erre vonatkozóan:

  1. Kizárólag leszbikus/meleg orientáció. Csak a saját neméhez vonzódik.
  2. Nagyrészt leszbikus/meleg orientáció. Elsősorban a saját neméhez vonzódik, de vannak fantáziái, esetleg tapasztalatai is a másik nemmel kapcsolatban.
  3. Inkább leszbikus/meleg orientáció. Mindkét nemhez vonzódik, de fantáziái és kapcsolatai inkább a saját neméhez tartozó személyekkel vannak.
  4. Teljesen biszexuális orientáció. Mindkét nemhez egyaránt vonzódik, partnerei hasonló arányban kerülnek ki mindkét nemből.
  5. Inkább heteroszexuális orientáció. Mindkét nemhez vonzódik, de fantáziái és kapcsolatai inkább a másik nemhez tartozó személyekkel vannak.
  6. Nagyrészt heteroszexuális orientáció. Elsősorban a másik nemhez vonzódik, de vannak fantáziái, esetleg tapasztalatai is a saját nemével kapcsolatban.
  7. Kizárólag heteroszexuális orientáció. Csak a másik nemhez vonzódik.

A szexuális kisebbségek esetében nemcsak a nemi vonzódás lehet csoportképző tényező, hanem az is, hogy egy ember milyen neműnek érzi magát. Azokat, akik eltérően viselkednek attól, amit biológiai nemük alapján a társdalom elvár tőlük, transzneműeknek nevezzük. A transzneműek közé sorolhatóak a transzszexuálisok, a transzvesztiták és az ún. „nem nélküliek”. A transzszexuális emberek úgy érzik, hogy az ellenkező nem testébe születtek, vagyis pszichológiai és biológiai nemük eltér egymástól. Ezzel szemben a transzvesztitáknál a két nem megegyezik egymással, viszont ezek a személyek öltözködésükben és viselkedésükben a másik nem normáit követik. Végül pedig a nem nélküliek visszautasítják, hogy bármelyik nembe besorolják őket, ők nemük jelzésére új kategóriát alkottak. Fontos megjegyezni, hogy a transzneműek is lehetnek homo-, hetero- vagy biszexuálisok, a szexuális orientáció független attól, hogy valaki milyen neműnek tartja magát, vagy milyen nemi szokásokat követ.

Társadalmi megítélés

A szexuális kisebbségek elfogadottsága napjainkban igen csekély mértékű, ami a társadalomban jelenlévő nagymértékű bifóbiának és homofóbiának köszönhető. A bifóbia a biszexuális identitás tagadását jelenti, vagyis annak kétségbe vonását, hogy bizonyos emberek mindkét nemhez vonzódhatnak. A homofóbia ezzel szemben irracionális félelem az azonos neműek iránti vonzalomtól, valamint a homoszexuális emberek iránt érzett utálat. Számos megnyilvánulási formája közé tartozik például a szitkozódás, a kiközösítés vagy a fizikai erőszak. 2010-ben az Egyenlő Bánásmód Hatóság megbízásából az MTA Szociológiai Kutatóintézete által végzett LMBT-kutatás eredményei azt mutatták, hogy a magyar lakosság átlagosan inkább egyetért azzal, hogy a homoszexualitás deviancia, és hasonlóan vélekedik arról is, hogy a homoszexualitás magánügy. Arról az állításról, miszerint „Hagyni kell, hogy a melegek és leszbikusok szabadon éljék az életüket úgy, ahogy akarják.” az volt az általános vélekedés, hogy egyet is értenek, meg nem is. Az Európai Társadalomtudományi Elemzések (European Social Survey) 2008-2009-ben, 26 országban felvett adatai hasonló eredményt hoztak. Ez alapján Magyarország 3,2-es átlagértéket ért el azon az 1-től 5-ig terjedő skálán, ahol az 1-es érték a leszbikusok és melegek teljes elutasítását, az 5-ös érték pedig teljes elfogadásukat jelenti. Ezzel az átlagértékkel a középmezőnyben helyezkedünk el a vizsgált országok között. Ugyanez a kutatás azt is kimutatta, hogy mind Magyarországon, mind Európában nagyobb a homoszexualitás elfogadottsága a fiatalok, a nők és a kevésbé vallásosak körében, míg alacsonyabb az idősebbek, a férfiak és a vallásosak között.

Mivel – ahogyan azt a fenti adatok is bizonyítják – a szexuális kisebbségekhez való tartozás maga után vonja a társadalom jelentős részének rosszallását, számos kisebbségi tag „láthatatlan” marad, nem fedi fel embertársai előtt szexuális irányultságát. Különösen nehéz helyzetben vannak a biszexuálisok, a leszbikusok és a transzneműek, akik a meleg közösségen belül is sok esetben rejtőzködni kényszerülnek. A Háttér Társaság a Melegekért által végzett „Az LMBT emberek társadalmi kirekesztettsége 2010” című kutatás szerint a megkérdezett LMBT személyek 85 százaléka úgy véli, hogy „az ember nem élhet teljes értékű életet, ha nem vállalja fel nyíltan szexuális irányultságát”. Ennek ellenére a válaszadóknak csak 46 százaléka vállalja fel teljesen nemi identitását édesanyja előtt, míg ez a szám 31 százalék az apa, 43 százalék a testvérek, 15 százalék a többi családtag és 44 százalék a barátok esetében. A megkérdezettek közel fele számolt be arról, hogy mindig vagy rendszeresen hasonló nemi identitású emberekkel tölti szabadidejét, míg körülbelül azonos számban nyilatkoztak úgy, hogy csak ritkán vagy egyáltalán nem találkoznak LMBT emberekkel. Mindezek alapján azt láthatjuk, hogy a szexuális kisebbségekhez tartozóknak nagyjából a fele „bújik elő” (coming out jelensége), másik fele pedig láthatatlan marad. Ennek hátterében az állhat, hogy sokan nem fogadják el saját szexuális orientációjukat, aminek oka a rájuk ragadt számos sztereotípia és az LMBT emberekkel szembeni előítélet. Ezt az állapotot internalizált homofóbiának nevezzük.

Rendhagyó család?

Forrás: huffingtonpost.co.uk

Történelmi áttekintés

A homoszexualitás egyáltalán nem újkeletű jelenség, évezredekkel ezelőttre nyúlik vissza. Az ókori görögök elfogadták az azonos neműek közötti szerelmi és szexuális kapcsolatot, mint ahogyan azt Szapphó nőkhöz írt versei is bizonyítják. Az viszont már kevésbé ismert, hogy a kora középkorban számos azonos nemű párt adott össze a katolikus egyház, sőt, egy 10. századi görög férfipár mindkét tagját - Szent Sergiust és Szent Bacchust - szentté is avatták.

Az idő múltával egyre kevésbé voltak toleránsak a társadalmak a szexuális kisebbségekkel szemben. A második világháború idején több mint egymillió meleg és biszexuális férfit hurcoltak el haláltáborokba, többnyire Franciaországból és Németországból. Ennek az volt az oka, hogy a korabeli német ideológia célja a föld árjákkal való benépesítése volt, a melegek pedig nem tettek eleget gyermeknemző kötelességüknek, ezért bűnhődniük kellett. A koncentrációs táborokban rózsaszín háromszöget kellett viselniük, ezzel kellett társaik tudtára adniuk, hogy miért kerültek oda. A már akkoriban is jelenlévő homofóbia és előítéletek miatt a táborok hierarchiájának legalján álltak.

Napjaink világviszonylatában szemlélve rendkívül megosztott a szexuális kisebbségekről való vélekedés. Azokban az országokban, ahol az iszlám az államvallás, súlyos büntetést rónak a homoszexuálisokra, Ugandában pedig néhány hónapja olyan törvénytervezetről tárgyalt a parlament, amely életfogytiglani börtönbüntetéssel sújtaná a melegeket. Ezzel szemben Svédországban nagymértékű liberalizmusnak lehetünk szemtanúi, a skandináv országban ugyanis bevezették a semleges nemet, vagyis vannak szülők, akik úgy nevelik gyermeküket, hogy csemetéjükre bízzák nemi identitása kiválasztását. Ami a jogi szabályozást illeti, az azonos neműek együttélése számos európai országban elfogadott, többek közt hazánkban is. A bejegyzett élettársi kapcsolat, a házasság és az örökbefogadás engedélyezése viszont Magyarországon még várat magára.

Nincs joguk szeretni?

Forrás: amnestyusa.org

Világvallások a szexualitásról

A társadalmi elfogadás után azt vizsgálom, hogy az öt világvallás – vagyis a kereszténység, a zsidóság, az iszlám, a hinduizmus és a buddhizmus – miként vélekedik a szexuális kisebbségekről. Elöljáróban annyit mondok, hogy az öt vallásból csupán egy tanúsít elfogadó hozzáállást.

A kereszténység ellenségesen viszonyul nemcsak a homoszexualitáshoz, de alapvetően mindennemű szexualitáshoz is, ami nem a házasságon belüli utódnemzést szolgálja. Szent Ágoston is úgy vélekedett, hogy Isten sokasodásra és szaporodásra szólította fel az embereket, ezért meg kell tűrni a gyermeknemzést, de az aktusnak kéjvágytól mentesnek kell lennie. Az ágostoni nézeteket felülírta a 13. században élt Aquinói Szent Tamás, aki úgy vélte, hogy a homoszexualitás nemcsak bűn, de a természet rendjét is sérti. Szerinte a természet ellen elkövetett legsúlyosabb bűnök a házasságtörés, a nemi erőszak és a csábítás voltak, majd ezeket követte súlyossági sorrendben az önkielégítés, a természetellenes testhelyzetben végzett nemi közösülés, a hasonneművel történő közösülés és az állatokkal való nemi érintkezés. A kereszténység elutasító álláspontja a mai napig nem változott, annak ellenére, hogy a katolikus egyház egyre több elöljárójáról derül ki, hogy maga is homoszexuális.

Az ókori és középkori zsidóságban agyonkövezéssel sújtották a homoszexuálisokat, a negatív homoszexualitással szembeni tradíciók ellenére viszont számos zsidó szerepet vállalt a 20. századi szexuális forradalomban, és több zsidó is kutatási témájául választotta a szexualitást, mint például Sigmund Freud. Az 1970-es évektől a „gayliberation” mozgalom keretében meleg zsinagógák jöttek létre, melyek látogatói azért harcolnak, hogy Izrael Háza elfogadja nemi orientációjukat. 1988-tól egy független homoszexuális magazin is megjelent héberül, amely a Maga’im (Kapcsolatok) nevet viseli.

"Treat me the way any women would want to be treated"

Forrás: osocio.org

Az iszlám istenellenes lázadásnak tekinti az azonos neműek szexuális kapcsolatát, amely megbontja a világ rendjét és harmóniáját. Házasságban élők esetében agyonkövezéssel, nem házasok esetében száz korbácsütéssel sújtja a homoszexuális kapcsolatot az iszlám jogrendszer. Ugyanakkor fontos hozzátenni, hogy a vallási törvény csak a homoszexuális cselekményeket ítéli el, és nem szól magáról a homoszexuális identitásról.

A hinduizmus hívei a megvilágosodással ellenkezőnek tartják a nemi kapcsolatot, amennyiben az nem az utódnemzést szolgálja, éppen ezért erősen elítélik a homoszexualitást is. A buddhizmusban viszont – és ezzel el is érkeztünk a kakukktojáshoz – a nőtlen buddhista világi személy minden további nélkül részt vehet a kölcsönös beleegyezésen alapuló homoszexuális aktusokban. Sőt, a buddhista szerzetesek is kivehetik részüket a nemi örömökből – no persze csak korlátozott mértékben. Számukra tiltott az ejakuláció, minden más azonban – mind nőkkel, mind férfiakkal – megengedett.

Összefoglalóan tehát azt mondhatjuk, hogy a szexuális kisebbségek elfogadottsága számos tényező – többek közt a vallás, a nem, a nemzeti kultúra, az életkor, a neveltetés vagy a társadalmi normák – függvénye. Cikkemben igyekeztem feltárni, hogy milyen sokszínűség jellemzi a szexuális orientációkat, nemi identitásokat, és csak remélni tudom, hogy írásom tágabb betekintést nyújtott egy talán sokak számára ismeretlen világba.

Felhasznált irodalom: