Társas hálózatok, csoportméretek, kreativitás

Pléh Csaba előadása a CEU-n

DOLGOZZ AZ EFOTT-ON!
Megjelent ebben a számban:
9. évfolyam, 1. szám
További lapszámok
Legfrissebb HÖK hírek

Kiállásunk a Közép-európai Egyetem (CEU) és a tudomány függetlensége mellett.

Mi, az ELTE Társadalomtudományi Kar hallgatói önkormányzata, ezúton fejezzük ki szolidaritásunkat a ...

[KOLLÉGIUMI JELENTKEZÉS]

Kedves hallgatók!Az ELTE Kollégiumi Szolgáltató Központ megújult felvételi szabályzattal felsőéves ...

ELTE TáTK HÖK Meghirdetett Tisztségek 2016/17/2

Az ELTE TáTK HÖK pályázatot hirdet a következő tisztségek betöltésére:-Gazdasági ...

ELTE TáTK HÖK Meghirdetett Tisztségek 2016/17/2

Az ELTE TáTK HÖK pályázatot hirdet a következő tisztségek betöltésére:- Kommunikációs Bizottság ...

ELTE TáTK HÖK Választások - Jelöltek 2017. március 26.

ELTE TáTK HÖK Választások – Jelöltek2017. március 26.Hallgatói Önkormányzat elnökjelöltje – ...

További hírek
Legfrissebb fotóalbumok

Alakuló Küldöttgyűlés

Képek száma: 44

2017. április 27.

Szociális Munka Világnapja 2017

Képek száma: 119

2017. március 24.

III. Emberi Jogi Konferencia

Képek száma: 15

2016. december 7.

További fotóalbumok
EFOTT 2016
Teritéken a tudomány
Utoljára frissítve: 2017. április 18. 17:30, kedd
2016. január 15. 15:35, péntek

November végén Pléh Csaba Széchenyi-díjas pszichológus és nyelvész előadását hallgattam meg a CEU-n. A professzor néhány új kutatási eredményt mutatott be a kognitív pszichológia területéről.

Kognitív tudomány, kognitív pszichológia

A kognitív tudomány lényegében azon kutatási területeket foglalja magába, amelyek a megismerés mechanizmusait próbálják feltárni. Ennek megfelelően interdiszciplináris területről van szó, merít a pszichológia, a biológia, de a filozófia módszereiből, megközelítéseiből is.

A kognitív pszichológia tehát a kognitív tudományon belül helyezkedik el, fő témája ugyanúgy a megismerés, s ezen belül az észlelés, a figyelem, az emlékezés, a gondolkodás, a nyelv és a döntés vizsgálata.

Pléh Csaba e tudományok magyarországi képviselője, az ELTE-n a kognitív pszichológiai doktori képzés, a BME-n pedig a Kognitív Tudományi Doktori Iskola megszervezője, Széchenyi-díjas, az MTA rendes tagja. Néhány főbb kutatási területe a pszicholingvisztika, a pszichológiatörténet, a megismerés elmélete és a kognitív kutatás története.

Dunbar rétegzett társas hálózat elmélete

Pléh Csaba bevezetésként röviden kifejtette Robin Dunbar evolúciós pszichológus híres, a rétegzett társas hálózatról szóló elméletét. Szerinte a társas csoportok minden tagja külön identitást hordoz, amit a vele kapcsolatban állóknak észben kell tartaniuk, ezért a csoportok nagysága korlátozott, mivel nem tudunk 100-200 ember tulajdonságainál többre emlékezni. Az utóbb említett legnagyobb méretű csoporton belül Dunbar megkülönböztet alcsoportokat is: először is a legszűkebb bizalmas csoportot, amely 3-5 főt foglal magába. Elmélete szerint ennyi emberrel tudunk szoros érzelmi viszonyt ápolni. Az úgynevezett klikkek már 8-15 főből állnak: ezek azok a barátaink, akikkel többé-kevésbé rendszeresen tartjuk a kapcsolatot. Végül a 20-50 főből álló gangek azon emberek körét jelentik, akiket fel tudunk hívni mondjuk egy közös sörözés vagy buli szervezésekor.

Ezek a csoportparaméterek biológiailag meghatározottak. Ez megmutatkozik abban is, hogy bár a technológiai fejlődéssel egyre inkább eltörlődnek a földrajzi korlátozások a társas kapcsolatokban is, bizalmas ismerőseink, barátaink, sőt, távoli ismerőseink száma mégsem változik. Ennek oka a kapcsolatok fenntartásához szükséges érzelmi energia, valamint az agy memóriakapacitásának végességében keresendő. A társas kapcsolatokhoz és az itt vázolt csoportméretekhez köthetően végzett kísérleteket az előadó.

A mobiltelefon mint a kapcsolati háló jelképe

Pléh Csaba két általa végzett, mobiltelefonokhoz köthető kísérlet eredményeit vázolta. Az első során az emberek egyik csoportjától a mobiltelefonjukkal kapcsolatos kérdéseket tettek fel a kísérlet előtt, míg a másik csoporttól a táskájukkal kapcsolatosakat. Ezt követően feladványokat tölttettek ki velük, amelyekben betűket kellett kiegészíteni értelmes szavakká. Mindegyiknél kétféle szó lehetett a megoldás: volt egy társas kapcsolatokhoz köthető és egy azokhoz nem köthető megfejtés. Az első csoport tagjai jóval (20%-kal) nagyobb arányban egészítették ki társas kapcsolatokhoz köthető szavakra a megadott betűket. Mindezzel beigazolódott, hogy a mobiltelefon használata, de már csak az említése is aktiválja az agy társas komponenseit.

A második kísérlet során az alanyoknak fel kellett sorolniuk az összes barátjukat fejből, el kellet mondaniuk a jellemzőiket, majd minden barátjukkal való kapcsolatukról be kellett számolniuk (miket csinálnak együtt, hogyan viszonyulnak egymáshoz stb.). A fent már vázolt Dunbar-féle elméletnek megfelelő eredmény született: a legközelebbi barátok száma kb. 5 fő volt, a barátok száma kb. 8 fő stb. Ezek után megkérték az alanyokat, hogy vegyék elő a telefonjukat, és az alapján sorolják fel azon barátaikat, akiket kihagytak. Nem túl meglepő módon a legközelebbi barátok közül szinte senki nem hagyott ki személyeket, azonban a többi csoportból egyre növekvő számban igen. Ez a megfigyelés összefügg az úgynevezett Google-hatással: ha tudjuk, hogy valahol elérhető az információ, csak annak forrására emlékszünk, nem magára az adatra. Ugyanígy ha tudjuk, hogy a telefonunkban vagy pl. a Facebookon fent vannak az összes barátunk adatai, hajlamosabbak vagyunk elfelejteni azokat.

A kapcsolatok száma és a kreativitás

Az előadás befejező része a kreativitás és a társas kapcsolatok közti összefüggést járta körül két elmélet bemutatásával. Kéri Szabolcs elmélete szerint minél nagyobb a kapcsolati háló, annál inkább adottak a feltételek a kreativitáshoz, ám ez csak a gyenge kapcsolatokra vonatkozik, a sok erős kapcsolat már hátráltatja a kreativitást. Jing Zhou a szervezetek dolgozóinál megnyilvánuló kreativitás vizsgálatakor ezzel szemben arra jutott, hogy a közepesen magas mennyiségű gyenge kapcsolattal rendelkezők mutatkoznak átlagosan a legkreatívabbnak, az annál kevesebbel vagy többel rendelkezőknél már csökken a kreativitás szintje. Azonban ez csak az alacsony konformitású egyének esetében igaz, a magas konformitásúak esetében a kreativitás és a gyenge kapcsolatok közti összefüggés lineáris, ahogyan azt Kéri is leírta.

Annak ellenére, hogy az előadásnak nem volt átfogó témája, csupán szemezgetett az elmúlt évek eredményeiből, mégis jó alkalmat adott arra, hogy betekintést nyerjek a kognitív tudomány, és azon belül a kognitív pszichológia módszereibe, kísérleti eljárásaiba, kutatási kérdéseibe. Rávett arra is, hogy utánanézzek, kik ennek a területnek a jelentős kutatói külföldön és Magyarországon, milyen módon kérdőjelezte meg ez a szemlélet a 20. század második felétől a behaviorista pszichológiát, és hogy a sokat emlegetett Noam Chomsky hogyan köthető mindehhez. Azonban ennek részletezése sajnos már csak egy következő cikkbe férne bele.