Mitől japán Japán?

Japánban magyarként

EFOTT 2017
Megjelent ebben a számban:
9. évfolyam, 1. szám
További lapszámok
Legfrissebb HÖK hírek

Választási kiírás

Az ELTE TÁTK HÖK Választási Bizottsága a TáTK HÖK Alapszabály 22.-23. paragrafusa alapján kiírja a ...

Jelentkezz a Választási Bizottság tagjának!

Az ELTE TáTK Hallgatói Önkormányzatának Választási Bizottságába keresünk választási bizottsági tag ...

Jelentkezz Ellenőrző bizottsági tagnak!

Az ELTE TáTK Hallgatói Önkormányzatának Ellenörző Bizottságába is lehetőség nyílik jelentkezni ...

Jelentkezz a Rendezvényes Bizottság elnöki tisztségére!

Szeretsz rendezvényeket szervezni? Részt akarsz venni mindenben? Jó a problémamegoldó ...

Jelentkezz Kollégiumi referensnek!

Kedves Hallgatók!A TáTK Hallgatói Önkormányzatának Szociális bizottságába keresünk kollégiumi ...

További hírek
Legfrissebb fotóalbumok

5. Dunai Regatta

Képek száma: 32

2017. május 6.

24. Országos Ifjúsági Sajtófesztivál

Képek száma: 20

2017. május 19.

LEN 2017

Képek száma: 33

További fotóalbumok
Kül-Ügyes
Utoljára frissítve: 2016. március 01. 12:46, kedd
2016. január 17. 8:46, vasárnap

Ez itt a „Mitől japán Japán” cikksorozatom második darabja, amiben kicsit más vizekre evezünk, és egy interjút tárok elétek, amit egy volt csoporttársammal, Pecze Ágotával (21) készítettem, aki jelenleg Japánban tartózkodik. Eddigi tapasztalatairól és nehézségeiről beszél nekünk, amiket megélt ebben a távoli országban.

Csontos Dávid: Mesélnél nekem arról, hogy hol tanulsz jelenleg és hogyan kerültél oda?

Pecze Ágota: Japánban vagyok ösztöndíjjal egy évig, vagyis nem egészen egy évig, szeptember elejétől augusztus elejéig. A Josai International University-n tanulok média szakon.

CsD: Milyen volt maga a megérkezés, az első tapasztalatok megszerzése?

: Az első dolog a jatleg. Nagyon durván. Eleve hét óra időeltolódás volt, most már nyolc óra, és egy repülőgépen aludni annyira nem könnyű. A reptéren vártak minket, kijöttek elénk diákok, ami nagyon sokat segített. Naritára érkezett a gép, és onnan jöttünk be Tokió belvárosába. Az első éjszakát nem a végleges szálláson töltöttem, hanem egy hotelszobában. Nagyon furcsa volt, hirtelen nem is tudtam felfogni, hogy itt vagyok „millió” kilométerre otthontól. Először idő kellett ahhoz, hogy tudatosítsam magamban: igen, Japánban vagyok. Nagyjából egy hónapig tartott, míg a jatlegem elmúlt. Addig nem tudtam aludni rendesen a nagy időeltolódás miatt, és állandóan levert, fáradt voltam.

CsD: Említetted az időeltolódást. Az otthoniakkal hogy sikerül megoldani a kapcsolattartást?

: Igazából elég nehezen. A legkézenfekvőbb, hogy írok egy üzenetet a Facebookon vagy esetleg e-mailen, és amikor tudnak, válaszolnak. Real-time beszélni nagyon nehéz, a szüleimmel hétvégén van rá lehetőségem.

CsD: Hogyan épül fel a képzésed a japán egyetemen?

: Vannak a kötelező nyelvórák, összesen nyolc darab három tanárral. Az említett órák mindegyikén mást csinálunk, más könyvekből tanulunk, természetesen japánul. Ezen felül vannak az osztályfőnöki órához hasonló találkozások és az úgynevezett global collage-ok - ezek angol nyelvű órák és választhatóak. Én választottam egy japán kultúráról, illetve egy a médiához kapcsolódó, hollywoodi filmekről szóló órát. A kisebb tesztek mellett vannak különböző feladatok, beadandók. Alapvetően az elvárás nagyon hasonlít az otthonihoz: ZH-kat és beadandókat írunk, előadásokat tartunk, ugyanúgy van vizsgaidőszak, mint otthon, csak egy kicsit később. Az úgynevezett osztályfőnöki óra kapcsán volt egy kisebb kavarodás, nem tudtuk, hogy kötelező-e vagy sem. Végül kiderült, hogy be kell rá járni. Eleinte úgy volt, hogy kapunk egy japán mentorpárt, akikkel programokat kellett volna szerveznünk, ami helyett most múzeumokat látogatunk. Ezen a japánok és az ösztöndíjasok is részt vesznek. Például voltunk már az Edo-Tokió Múzeumban. Ez egy edo-kori (1603-1868) múzeum, ahol láthattunk épületeket és edo-korból való tárgyakat. Nagyon érdekes volt.

Itt az oktatók nagyon közvetlenek, odajönnek hozzád, hogy minden rendben van-e, tehát nagyon-nagyon figyelnek rád. Meg arra is, hogy ki milyen szinten van, például ha valaki a nyelvórán valamiből erősebb, akkor mást tanítanak neki, hogy fejlődjön abból is.

CsD: Kint mikor van a vizsgaidőszak?

PÁ: Január vége felé kezdődik majd. A február már nem vizsgaidőszak, de be kell majd mennünk az egyetemre különböző programokra. Kicsit más, mint itthon. Mivel itt Japánban egy egyhónapos szünetet követően a vállalati, illetve az iskolai tanévkezdés áprilisban van.

CsD: Az, hogy japán szakon végeztél az ELTE-n mennyiben segíti a kinti életedet? Mind a nyelv, mind a kultúra és a gondolkodás szintjén.

: Nagyon sokat segít. A nyelv egyértelműen, mivel az itt tanulók N5-től N1-ig [1] mindenféle szinten vannak. Elég nehéz azoknak a helyzete, akik még soha nem tanultak japán nyelvet.

A kultúra is segített, azonban sok mindent csak most kezdek megtanulni. Sokkal többet tanulok meg a személyes részvétellel a japán kultúráról, mint otthon könyvekből.

Gondolkodásmódban sokat segített az ELTE-s képzésem. Tanultunk például arról, hogy a japánok nem mindig mondják ki azt, amit gondolnak, és hogy a chotto [2] azt jelenti, hogy zettaini dame [3], ennek ismerete sokat számított az itteni életemben és a helyi gondolkodás megértésében. Tehát nem ért olyan nagy kultúrsokk, mintha nem tudtam volna semmit.

CsD: A korábban hallottaknak megfelelően valóban angolul válaszolnak még akkor is, ha te tudsz japánul?

: Ez változó. Például tegnap voltam egy kávézóban, a hölgy meglátott engem és a barátnőmet – szőke, kék szemű, európai lányok. Ennek megfelelően megpróbált angolul kommunikálni velünk, és miután mondtuk neki, hogy tudunk japánul, és nyugodtan mondja úgy, átváltott japánra, olykor azonban automatikusan angolul mondott néhány szót. Inkább azt mondom, hogy elhiszik már, hogy tudsz japánul, és úgy kommunikálnak veled.

Egy másik eset, amikor nagyon szeretnének angolul tanulni és gyakorolni. Például a boltban odajött egy férfi, és elkezdett angolul beszélni hozzám. Elmondta, hogy hol lakik, és hogy szeretne velem beszélgetni. A japán egyetemisták sokszor nem beszélnek folyékonyan angolul, ezért nem akarnak először velünk kapcsolatba lépni, mivel félnek, hogy így nem tudnának kommunikálni velünk. Amikor megszólalunk az ő nyelvükön, nagyon megkönnyebbülnek.

CsD: A sokat emlegetett japán „szégyenkultúra” észlelhető?

: Abszolút. Az előző egy nagyon jó példa rá. Vagy például, amikor hibáznak. Egyszer a tanárnő magyarázott egy nyelvtani szabályt japánul, és az egyik csoporttársam nem értette meg először az órán. Utána a tanárnő kiadott feladatokat, hogy oldjuk meg. Erre mondta az illető, hogy hát sajnos ő nem tudta megoldani, mert nem igazán érti a leadott anyagot. Erre a tanárnő mondta, hogy úristen, nagyon sajnálja, ne haragudjunk, és elkezdett hajlongani. Tehát eddigi tapasztalataim szerint igen, abszolút, ha hibáznak, az a világ vége. Ezért inkább, ha valami nem menne nekik, nem is fognak hozzá.

Vannak már japán barátaim, és ők nyitottabbak, például ők oda mertek jönni hozzánk.

CsD: Tudnál valami japán sztereotípiát mondani, amivel találkoztál a kintléted során, és aminek végül kiderült az ellenkezője?

: Igen. Például azt tartják, hogy ha késik néhány percet a metró vagy bármilyen tömegközlekedési eszköz, akkor a sofőrt kirúgják. Ilyen nincs. Tapasztaltam, mindennap metróval járok, és az egyik vonal a Shinjuku-line, az a fő metróvonal, ami átmegy kb. az egész városon, nagyon pontos szokott lenni, de például a Hanzomon-line, ahol átszállok, ott mindig késik három percet a szerelvény.

Láttam olyan videót is, amiben a sofőr kiszállt, és végigment a metrón vagy a vonaton, és mindenkitől bocsánatot kért. Nem, ilyen sincs. Bemondják mindig a késést és annak okát, már egy másodperc esetében is. Tehát az említett bocsánatkérés nem figyelhető meg, azonban a tájékoztatás mindenképpen jó.

Egy másik sztereotípia szerint a japánok nem szívlelik a külföldieket. Az én tapasztalatom szerint nagyon sok kedves japán van. Két-három alkalommal is eltévedtem kezdetben. Ekkor odasétáltam valakihez segítséget kérni, és mindig megnézték a telefonjukon a térképet, sőt, el is kísértek. Nagyon segítőkészek, így ez az előítélet sem igazolódott be a számomra.

CsD: Térjünk át egy másik témára. Milyen ételeket tudsz kint venni, akár készen, akár alapanyagként?

: Tejtermékekből van tej, de az nagyon drága. Van például olyan, nem tudom, minek hívjam, olyan, mint a tej, de mégsem az… Kalcium és fehérje van benne, tejből van, de nem egészen tej. Ez körülbelül 95¥ (yen), míg az igazi tej 300¥ (1 yen kb. 2.2 forint – a szerk.).

A csirke nagyon olcsó, 850¥-ből vehetsz két kiló csirkemellet, olcsóbb, mint otthon, mivel csirkét tudnak tartani. A tojás ugyanolyan áron van, mint otthon, azonban itt nincs olyan, hogy S-es tojás. Tehát csirke, tojás, tejtermék van. Joghurt is van, rendes joghurt. Ezen felül van valami neonszínű dolog… Ugyanúgy, mint a „tejpótló” van „joghurtpótló” is, neonszínű és folyik, mint a víz. Tejföl nincs, csak ilyen pici pohárban 300¥-ért. A sajt is nagyon drága.

Igazából ugyanúgy lehet venni carbonara szószt, spagetti tésztát, spagetti szószt, darált húst. A fűszerek európai szemmel nézve érdekesek, lehet találni valami rózsaszín paprikának nevezett téglaport.

Sokkal jobban kifizetődő, ha megtanulsz japán ételeket készíteni. Például udont [4]. 100¥-be kerül egy nagy adag udon tészta, és ahhoz már van eleve egy alaplé, beleraksz mondjuk egy szem tojást meg egy kis nagayagit (hosszúkás hagymát), és kész is. Rászámolok kicsit, legyen 200¥, ami mondjuk 400 Ft, és van egy laktató, finom ebéded.

Készételeket is lehet venni. Frissensült húsokat, krumplit, krokettet, bármit. Lehet sushikat venni, salátákat, húsokat rizzsel. Tehát lehet készen is, de a legolcsóbb mindenféleképpen az, ha főzöl.

CsD: Tehát az „európai ízlésű” ember sem hal éhen, tud találni magának ételt, de azok a drágábbak.

: Valamit tud, valamit nem. Igazából leleményesnek kell lenni. Ami nagyon jó, hogy általában 7 óra után az elkészült ételeket leakciózzák. Van egy hely, ahová mindig azért járunk, mert megsütötték kora délután a húsokat és nem vették meg a japánok, ők nem is fogják, de mi igen. Semmi baja, és féláron elviheted. 100-200¥-ért már vehetek készételt, csak főzök hozzá rizst, és jól is laktam. Tehát nagyon olcsón is meg lehet oldani, csak leleményesnek kell lenni.

A zöldségek nagyon drágák, például a paradicsom és a krumpli. Ami itt is honos és ők is használják az sokkal olcsóbb, de mondjuk a paradicsom, ami nem tartózik hozzá a konyhához az drága. Míg otthon megveszel főszezonban 200 Ft-ért egy kilót, addig itt egy darabot.

CsD: És a pékáru?

: Vannak pékségek, azonban azok is drágák. Ezenkívül minden pékárujuk édes, még a sós is és a kenyér is. Zsúrkenyér van, hatszeletes, illetve nyolcszeletes. Olyat szoktam venni, de mindig pirítósnak készítem el, mert egyszerűen nem tudom megenni, olyan édes így magában. Nehéz hozzászokni. Meg például lehet venni péksütiket és hot dog kiflit, de az is édes. Vagy majonézes-hagymás táskát, az is édes. Alapvetően édesek a tészták, és ez nagyon zavaró a számomra, mert jobban szeretem a sós dolgokat. Már álmodozom az otthoni kenyérről.

CsD: Az egyetemen hogy van megoldva az étkezés: van menza vagy viszel magaddal?

: Van, de olcsóbb itthonról vinni. Én vegyesen szoktam. Az a baj, hogy a menza nem olyan változatos, mint nálunk. Tehát nagyjából egy séma van. Általában van egy A menü meg egy B menü, meg mindig van valami tészta meg curry, ami mellé kérhetsz salátát meg krumplit. A legtöbb épületben más a felhozatal. Az egyik épületben vannak levesek, 230¥-ért már veszel egy tál rament (japán tésztaleves), ami szerintem teljesen jó, és jól is laksz vele. Általában azt látni a menzán, hogy a tanárok, az ott dolgozók mindig menzáról esznek, a diákok meg hozzák a kis cup-rament (instant leves) és engedik rá a forró vizet, meg hozzák a kis bentót (dobozos étel), és azt eszegetik. Mert sokkal olcsóbb.

Ami viszont otthon nincs, az az ingyen fekete tea és zöld tea. Mindkét menzán. Tehát, ha nem is fogyasztasz, odasétálhatsz, és ihatsz forró teát.

CsD: Mennyire van jelen az anime- és a mangakultúra a hétköznapokban?

: Mindenhol, mindenütt, mindenen. Nagyon sok élelmiszeren egy adott animés szereplő van, vagy egy anime, amit reklámoz. Például nagyon nagy kultúrája van a vocaloidoknak [5], Hatsune Mikunak [6]. Itt szokás a maszk, ha már köhögnek egy picit, rögtön maszkot vesznek, hogy ha beteg, ne „cseppfertőzze” tele a környezetét, és például ezt is Hatsune Mikuval reklámozzák. Vettem egy kis seprűt és lapátot, az is smiley-s, a kés is... Lehet venni animés pálcikákat. Nagyon sok figurabolt van a belvárosban. Akihabarában [7] aztán főleg. Nagy kultúrája van a gépnek, amivel halászni lehet plüssöket, figurákat, azok is általában valamilyen anime- vagy mangakarakterek.

One piece [8] mindenütt, Naruto [9] annyira már nem, de azért jelen van. Mindenféle tárgyat reklámoznak, egy-egy márkát animefigurával. Rila kuma [10] abszolút, vocaloidok, Nyanko sensi [11] is. Kumamon [12] , annak is nagyon nagy kultúrája van. Mint ahogy elképzeljük, ez a sztereotípia valós.

A cikkhez kapcsolódik...

[1] A japán nyelvi szinteket egy ötös skálán mérik: az N5 az alapfok, az N1 pedig a felső, majdnem anyanyelvi szint.

[2] Szó szerinti jelentése: kicsit. De jelenthet sok más mindent is a beszédaktustól függően.

[3] Jelentése: teljeséggel nem.

[4] Búzalisztből készült vastag tészta, a japán konyha egyik alapköve. Fehér és rágós. Az udont leggyakrabban tésztalevesekben használják. Fogyasztása evőpálcikával történik.

[5] Egy énekszintetizátor program. A szoftver lehetővé teszi, hogy dalszövegek és dallamok bevitelével ének szülessen.

[6] Egy virtuális személy, akinek a hangját egy hang szintetizátor alkalmazással generálják. Több mint 100,000 dalhoz fűződik a neve. Nevének jelentése: „az első hang a jövőből”.

[7] Tokió Chiyoda városkerületének egy negyede Japánban. Napjainkban Akihabara az úgynevezett otakuk kulturális központja, és bevásárló negyede a számítástechnikai eszközöknek, videojátékoknak, animéknek és mangáknak.

[8] Japánban a jelenleg a legnagyobb eladásszámmal rendelkező manga.

[9] Népszerű anime, a manga tavaly ért végett.

[10] Egy plüssmackó cipzárral a hátán. Plüssként nagyon népszerű, de van belőle sorozat is.

[11] Egy szellem macska, ami a Natsume's Book of Friends című mangában szerepel.

[12] Kyushu megye ügyetlen medve kabalája.

Címkék: anime-mangakultúra, japán, japán kultúra, ösztöndíj, tanulás

Ez a cikk a következő cikksorozat része: Mitől japán Japán?