Álgólya voltam

Egy rendhagyó élménybeszámoló a 2016-os gólyatáborról

EFOTT 2017
Megjelent ebben a számban:
9. évfolyam, 2. szám
További lapszámok
Legfrissebb HÖK hírek

Jelentkezz gazdasági alelnöknek!

Érdekelnek a pénzügyek? Szeretnéd nagyban segíteni a Hallgatói Önkormányzat munkáját? Szeretnél ...

Jelentkezz Tudományos Refernsnek!

Érdekel a tudományok világa? Szívesen segítenéd hallgatótársaidat tanulmányi ügyekben? Itt a ...

Választási eredmények

Elnök : Parcsami Attila: 254 Igen 57 NemSzociális tanulmányok: Surján Virág: 19 dbÉrvénytelen ...

Választási kiírás

Az ELTE TÁTK HÖK Választási Bizottsága a TáTK HÖK Alapszabály 22.-23. paragrafusa alapján kiírja a ...

Jelentkezz a Választási Bizottság tagjának!

Az ELTE TáTK Hallgatói Önkormányzatának Választási Bizottságába keresünk választási bizottsági tag ...

További hírek
Legfrissebb fotóalbumok

5. Dunai Regatta

Képek száma: 32

2017. május 6.

24. Országos Ifjúsági Sajtófesztivál

Képek száma: 20

2017. május 19.

LEN 2017

Képek száma: 33

További fotóalbumok
KÖZelítő
Utoljára frissítve: 2017. július 06. 13:59, csütörtök
2016. október 04. 10:00, kedd

Az egyetemi évek egyik fontos állomása a gólyatábor, ahol szervezett keretek között, mégis oldott hangulatban nyílik lehetőségük megismerni egymást azoknak az embereknek, akik a következő éveket egy közösségben fogják tölteni. Ennek az élménynek voltam részese én is, csak idén egy kicsit másként.

A gólyatábor jelentőségének súlyát alátámasztja egy több hónapos előkészületi időszak, amikor a főszervező és a különböző területekért felelős szervezők összerakják, megszervezik a gólyatábor arculatát, a programokat, kiképzik és kiválasztják a csopvezeket. Továbbá kiválasztják a helyszínt, a fellépőket, összeállítják a költségvetést stb. Ezek mind fontos, sőt elengedhetetlen feladatok.

A TáTK gólyatáboraiban évek óta szokás csapatonként egy-egy álgólya kinevezése. Az „álgólyaság” annyit tesz, hogy egy felsőbb éves hallgató, az egyik gólyatábori csapat szerves részévé válik. Persze ez még nem derül ki az utazás és az első délután folyamán, mivel kiléte az esti leleplezésig rejtve marad a gólyák előtt, akik – ha az álgólya is jól csinálja – mit sem sejtve ugyan úgy közelednek hozzá, mint gólyatársaikhoz.

Forrás: tátkontúr

Idén már harmadik gólyatáboromat tudhatom magam mögött. Voltam természetesen gólya, a rákövetkező évben csopvez, az idei szolnoki gólyatáborban pedig álgólya. Kezdetektől fogva fenntartásaim voltak az új szerepkörömmel kapcsolatban. Az említett kétely elsősorban személyemet érintette, mivel nem voltam biztos abban, hogy sikeresen abszolválni tudom feladatomat, miszerint egy teljes napon keresztül másnak adom ki magamat. Most felmerülhet a kérdés, hogy miért? A válaszom az, hogy a szervezőkkel ápolt jó kapcsolatomon túl, egy olyan ember vagyok, aki ha három szóban jellemezné magát, a jelzők között nem szerepelnének olyan kifejezések, mint zárkózott, visszahúzódó vagy kevésbé közlékeny. Szóval valami megoldást kellett kitalálnom, hogy miként tudom a lehető legkevésbé lebuktatni magam.

A válaszom erre a problémára az volt, hogy akkor „nosza” legyek teljesen ellentéte önmagamnak, így nem fogok feltűnést kelteni. Ennek megfelelően egy teljes napra visszahúzódó, zárkózott, sokszor tapintatlan formában megnyilvánuló antiszociális ember lettem. Azaz nem válaszoltam kérdésekre, nem vittem-, vagy szándékosan „megöltem” a beszélgetést, egyedül ültem a vonaton, nem mentem oda senkihez stb. Ez a taktika sikeresnek bizonyult. Nem buktam le.

A kilétem felfedését követően a csapat része maradtam és segítettem a csopvezek munkáját. Megpróbáltam elősegíteni, hogy a csapat még összetartóbb legyen, és hogy a gólyák még jobban érezzék magukat, mint amúgy. Megértettem, hogy egy álgólya nem csak egy álgólya, hanem szerves része a csapatnak, segíti a csopvezeket a programokba való bevonásban vagy nehezen kezelhető krízishelyzetekben. Számos olyan pillanat volt, amikor az én tapasztalatom, és azon információk segítettek megoldani egyes problémákat, amikkel a csopvezek nem rendelkeztek. Továbbá, szinte biztos vagyok abban, hogy álgólya társaim is ezt tették a „rivális” csapatokban.

Hogy is jellemezhetném ezt a nemes feladatot? Álgólyának lenni nem más, mint füllenteni egy óriásit, végig támogatni a csapat munkáját, egyszerre a háttérből és a frontvonalról, és persze jól mulatni. Minden TáTK-s hallgatót csak bíztatni tudok, hogy egyszer próbálja ki életében, ha van rá lehetősége.