Szexizmuskutatás az ELTE-n

Interjú Gregor Anikóval

EFOTT 2017
Megjelent ebben a számban:
9. évfolyam, 2. szám
További lapszámok
Legfrissebb HÖK hírek

Diplomaosztó ünnepség meghívó

Tisztelettel meghívom, az Eötvös Loránd Tudományegyetem TÁRSADALOMTUDOMÁNYI KAR 2017. július 14-én ...

Szavazzon az ELTE új arculatára!

2017-ben megújul az Eötvös Loránd Tudományegyetem vizuális megjelenése. A munka kezdetén ...

EFOTT Diákkedvezmény ELTE-s diákoknak is!

Hello ELTE TáTK! Hello EFOTT!Sean Paul, Hurts, Tinie Tempah, Borgore, Halott Pénz, vízpart, lángos ...

Oktatás Hallgatói Véleményezése

A megszokottak szerint az ELTE Oktatás Hallgatói Véleményezése (OHV) felmérés keretében a mostani ...

Rektori Sporttámogatás, Hallgatói Kultúrális és Szakmai Pályázat

Rektori Sporttámogatás Az ELTE hallgatói ügyek rektori biztosa és a Hallgatói Önkormányzat elnöke ...

További hírek
Legfrissebb fotóalbumok

5. Dunai Regatta

Képek száma: 32

2017. május 6.

24. Országos Ifjúsági Sajtófesztivál

Képek száma: 20

2017. május 19.

LEN 2017

Képek száma: 33

További fotóalbumok
Teritéken a tudomány
Utoljára frissítve: 2017. július 06. 14:04, csütörtök
2016. október 05. 11:00, szerda

A TátKontúr feladatának érzi, hogy tájékoztassa a hallgatókat a karon folyó kutatásokról. Ez a kutatás különösen érzékeny problémákra érkezett válaszlépésként. Emlékszünk még az ELTE gólyatáboraihoz köthető erőszakos szexuális bűncselekmények történeteire? Örömteli, hogy nem áldozathibáztatásról, hanem intézményi feltáró munkáról kérdezhettem Gregor Anikót, az egyetemi nemi egyenlőtlenség kutatás vezetőjét.

Gonda Ágnes: Annyi kutatáshoz ad terepet az ELTE, miért pont ezt a témát választottátok?

Gregor Anikó: A kutatás története úgy kezdődik, hogy 2014 őszén a tanévkezdéskor kaptak nyilvánosságot a gólyatábori nemi erőszak estek, először TÓK-os, utána az ÁJK-s. Az egyetem vezetése számára is világossá vált, hogy itt már nem csak amerikai egyetemek híreiből értesülnek arról, hogy campuszokon nemi erőszakok történnek, hanem, hogy ez megtörténik itt az ELTE-n is. Addig, amíg bizonyos jellegű tudásunk nincs arról, hogy ezek az esetek, illetve ezek környezetét jelentő kontextus, akár a szervezeti kultúra, azon belül a nemek közötti egyenlőtlenségek hogyan jelennek meg órákon, vagy azokon kívül, addig nem tud kézzel fogható policy javaslatokat hozni, hosszú távú megelőzési koncepciót kidolgozni. Mint ahogy arra sem, hogy hova, kihez, milyen formában fordulhatnak a visszaélések, zaklatások, támadások áldozatai, érintettjei. Jelenleg is vannak olyan részszolgáltatások, amiket az egyetem biztosít. Ilyen az ELTE PPK Életvezetési Tanácsadó, amely az ELTE minden polgárának rendelkezésére áll, illetve a Lágymányosi életvezetési tanácsadó és az ELTE Kortárs Segítő Csoport. Ezeknek a már meglévő szolgáltatásoknak a feltérképezése, a diákok közötti ismertségüknek elterjedtsége is a kutatás részét képezte, annak érdekében, hogy ezeket az egyetem hatékonyabban tudja hirdetni, és összekapcsolja a koncepcióval. A diáktanácsadó képviselők ma már ott vannak a gólyatáborokban. Fontos, hogy az elsősök már akkor megismerkedjenek velük, bizalommal forduljanak feléjük.

Sokak számára kérdés, hogy miért kell, hogy az ELTE ilyennel foglalkozzon egyáltalán? Ha például egy zaklatási történetet veszünk, annak nagyon könnyen lehetnek tanulmányi következményei. A kutatás során is kiderült olyan jellemzője az adatvédelmi rendszernek, ami a zaklató kezére játszhat. A zaklatott fél természetes reakciója ebben az esetben, hogy ő hagyja ott a tanulmányait.

A hallgatók szemszögét megmutatandó készült a kutatás, az ő ismereteiket befoltozandó is, hiszen ők a legnépesebb, de egyúttal az egyetemi hierarchia – hiszen hierarchikus közegről beszélünk – legalacsonyabb fokán álló közeg. Tehát az ő oldalukról szerettük volna megtudni, hogyan látják az egyetemi viszonyaikat – egymással, oktatókkal, egyéb dolgozókkal –, illetve milyen attitűdjeik, milyen tapasztalataik vannak.

Ezt egy folyamatként éljük meg. Módszertanilag kihívás, de nagyon örülnénk, ha tudnánk tovább menni oktatók és egyéb ELTE-s dolgozók felé is. Ha az ő szempontjukból is elvégezhetnénk a kutatásokat, mindenkinek hallhatóvá válna a hangja.


GÁ:Mikor kezdődött, és hol tart most a kutatás? Mikorra várhatóak az eredmények?

GA: Az előkészületek már 2015 tavaszán elkezdődtek. Április magasságában egy szűkebb szakmai kerekasztal ült össze külsősökkel, szakmai-, és civil szervezetek képviselőivel. Arról beszéltünk, hogy milyen lehetőségeink vannak, milyen irányban tudunk haladni. A kutatás mellett döntöttünk. Májusban állt össze a költségvetés tervezet, hogy az egyetem vezetése lássa a költségvonzatát. Az, hogy az ELTE Rektori Kabinet és az ELTE Hallgatói Önkormányzat finanszírozta a kutatást, szimbolikus és példaértékű. 2015 szeptemberére állt össze a kutatói csoport, aminek tagjai Kovács Mónika, Szabó Mónika, Simon Dávid, Giczi Johanna, Ligeti Anna Sára – aki alumni diákunk volt –, Zabolai Margit Eszter alkalmazott nyelvész hallgató – akivel egy konferencián találkoztunk –, és én. A karok között átívelő kutató network összeállása egybeesett a magyar nyelvű Gender studies mesterképzés indítása körüli munkálatokkal. Ez egy egymást erősítő folyamattá vált. 2015 őszén érkezett meg a körülbelül hét millió forint kutatási összeg, ekkor dolgoztuk ki a mintavételi tervet, megírtuk a kérdőíveket és leteszteltük őket. 2016 februárjában zajlott az attitűd webkérdőíves adatfelvétel és májusában a tapasztalatok, érintettség külön-külön mintán. A minták reprezentatívak karra, nemre, a képzés típusára - tehát, hogy alap, mester vagy doktori -, illetve, hogy hányadik beiratkozott félévében jár a kérdezett. Nincs okunk panaszra, jó volt a kitöltöttségük, de karon belül részletesebb elemzésekre nem használhatóak. Január végéig megszülettek az interjúk is. Júniusban mind a három pillérből előzetes eredményeket továbbítottunk a Rektori Kabinet felé. A kari vezetőkhöz ez a gyorsjelentés várhatóan a hetekben jut el. Még az ősz folyamán az eredményekre épülő policy javaslatokkal – amik már szakmai véleményezésen is átestek – a vezetés felé szeretnénk ezeket tárni, hogy a döntéseik mielőbb megszülessenek.


GÁ: Milyen nehézségekbe ütközött a kutatás?

GA: 2015 őszén belefutottunk egy adatvédelmi, jogi hurokba. Ez majdhogynem teljesen meghiúsította az eredeti elképzeléseket. Sok időt veszítettünk vele, míg sikerült olyan megoldást találnunk az egyetemmel, ami feloldja azt a jogi hurkot, amivel az ELTE az egyik kezével becsomózta a másikat, de jogilag is megfelel az adatvédelmi szempontoknak. A hallgatói ügyek rektori biztosa, dr. Pozsár-Szentmiklósi Zoltán szinte a csapatunk nyolcadik tagjaként képviselte a kutatás érdekeit. Ő volt a kapocs a kutatócsoport és a Rektori Kabinet között. Az egyetem vezetése átérzi a probléma súlyát, kiemelt figyelmet fordít a kutatásra, hiszen a szervezeti kultúrát óhatatlanul áthatják azok a viszonyok, amik a szervezetet körülveszik. Házon belül is nemileg szegregált az oktatás, itt is van üvegplafon, nincs nő a rektorok között. Vagy csak gondoljunk a kérdőívek kitöltése alatt zajló közéleti diskurzusokra, három nevet mondok, Kövér László, Kovács Ákos, Kiss László. Ezek hatnak a kutatásra, és nem lehet kontrollálni.

A kérdőívek lekódolását nehezítették az egymásba ágyazott kérdésék. Ezek különösen bonyolult kérdőívek voltak. Itt végzett a survey-n, aki végül megoldotta.

Nagyon sok és komoly etikai kérdés merült fel, ez volt az egyik legnehezebb módszertani kihívás. A kérdőív elején például nagyon ügyeltünk arra, hogy felkészítsük a kitöltőt az esetenként felzaklató tartalomra, de közben ne rettentse el a kitöltéstől. Hogy kevésbé legyen megterhelő a potenciális erőszakot átéltnek, a kérdőív végén információkat osztottunk meg arról, hol kaphatnak az egyetemen belül, illetve azon kívül segítséget. Ezzel kapcsolatban több pozitív visszajelzést is kaptunk.

Módszertani nehézség volt még a hétköznapi szexizmus feltérképezése. Hogyan tegyem fel a kérdést, hogy viccelődnek-e vele a neme alapján, ha nem olyan tudatos e tekintetben, hogy ez magától eszébe jusson? Hiszen ezt szó szerint nem fogalmazhatom meg.

Még egy fontos nehézséget el kell mondanom. Lelkileg kutatóként, és főleg oktatóként nagy megterhelést jelentett a keményebb történeteket, vizsgahelyzetekben tapasztalt visszaéléseket olvasni minden karról. Ez egy külön érzelmi munka. Ezeket olvasva az órákon tanítva óhatatlanul arra gondol az ember, hogy ha csak a statisztikákat nézem, akkor elborzadok. Ilyenkor felteszem a kérdést, hogy velem vannak-e olyan bizalmas viszonyban a hallgatók, hogy ezeket megosszák. A következő kérdés pedig, hogy ha igen, akkor mi a következő lépés? Mit szabad, mit lehet tennem, ha nincsenek átlátható protokollok. Egyelőre nincs jelzőrendszer. Ha az ELTE-n ki tudnánk dolgozni egy implementálható lehetőséget, hogy hogyan, mi módon tud segíteni az intézmény a hallgatónak, az átvehető lenne, mert a többi egyetem ugyan abba a jogi környezetbe ágyazódik bele.


GÁ: Milyen eredményeket vártál a kutatás megkezdése előtt? Változott-e a véleményed e tekintetben?

GA: Amíg a nyilvánosság tájékoztatása nem történik meg, addig eredményekről nem beszélnék. Én úgy gondoltam, ha egy érintettet találunk, már az is sok. Nehéz volt elvárásokat megfogalmazni. Arra voltam nagyon kíváncsi, hogy a tanulmányok tudatosságot adnak-e a diákoknak. Nem köszönt vissza az adatokból a tanulmányok érzékenyítő, tudatosító hatása. Ez alapján nem lehetett karonként elkülöníteni a válaszadókat. Nagy variabilitást mutattak a válaszok a tudatosság szintjében. A nemek közötti egyenlőtlenségi helyzetek felismerése számtalan dologtól függ.


GÁ: A nyílt kérdésekre adott válaszok közül ki tudnál egyet emelni, ami furcsa volt, esetleg megdöbbentett?

GA: A kérdőív tudatosságfokozó hatásáról kaptunk visszajelzéseket, ami a kérdőívnek egyáltalán nem volt célja. Sok kitöltőt elgondolkodtatott, és a további cselekvés irányába ösztönzött, ami számomra nagyon érdekes eredmény volt. Ez a „szemfelnyitó” hatás váratlan volt számomra.

Az interjúkban voltak arra utalások, hogy a vizsgahelyzetekben a hallgatók milyen nemileg színezett visszaéléseket szenvedtek el. Ezek megdöbbentőek voltak, igen. Egyértelmű tanulmányi következményei vannak ezeknek az eseteknek, azaz tanulmányi ügyek, amik mellett a vezetés nem mehet el szótlanul.


GÁ: Az eredményekről hogyan kapnak tájékoztatást az ELTE polgárai?

GA: A tájékoztatás – reményeim szerint még idén – policy javaslatokkal kerül ki sajtótájékoztató keretein belül. Az anyaga hozzáférhető lesz. Publikációk és közérthető tájékoztatók épülnek majd rá. Tervezzük, hogy ezek az adatbázisok kutathatóvá válnak majd, de ehhez minimum három évnek el kell telnie, mert néhány szociodemográfiai adat van benne, ami alapján esetlegesen beazonosítható lehet a kérdezett egy ismerőse számára. Kizárólag kontrollált körülmények között lehet majd kutatni az adatbázisban. Az átláthatóság és a hozzáférhetőség kiemelten fontos szempont. A kutatási segéderőnek is titoktartási szerződést kellett aláírnia, mert fokozottan személyes adatokról van szó. A vizsgaszituációkban elkövetett visszaéléseknél még a kart se tüntettük fel. Ott egy álnév kezdőbetűje és a nem szerepel. Semmi más. Már most is nagy a sajtóérdeklődés, elkerülhetetlen és magától értetődő, hogy az egyetem közössége információkhoz jusson az eredményekről, de ennek a formáját még nem tudjuk.