Gravitációs Hullámok

Einstein utolsó jóslatának igazolása

EFOTT 2017
Megjelent ebben a számban:
9. évfolyam, 2. szám
További lapszámok
Legfrissebb HÖK hírek

Diplomaosztó ünnepség meghívó

Tisztelettel meghívom, az Eötvös Loránd Tudományegyetem TÁRSADALOMTUDOMÁNYI KAR 2017. július 14-én ...

Szavazzon az ELTE új arculatára!

2017-ben megújul az Eötvös Loránd Tudományegyetem vizuális megjelenése. A munka kezdetén ...

EFOTT Diákkedvezmény ELTE-s diákoknak is!

Hello ELTE TáTK! Hello EFOTT!Sean Paul, Hurts, Tinie Tempah, Borgore, Halott Pénz, vízpart, lángos ...

Oktatás Hallgatói Véleményezése

A megszokottak szerint az ELTE Oktatás Hallgatói Véleményezése (OHV) felmérés keretében a mostani ...

Rektori Sporttámogatás, Hallgatói Kultúrális és Szakmai Pályázat

Rektori Sporttámogatás Az ELTE hallgatói ügyek rektori biztosa és a Hallgatói Önkormányzat elnöke ...

További hírek
Legfrissebb fotóalbumok

5. Dunai Regatta

Képek száma: 32

2017. május 6.

24. Országos Ifjúsági Sajtófesztivál

Képek száma: 20

2017. május 19.

LEN 2017

Képek száma: 33

További fotóalbumok
Teritéken a tudomány
Utoljára frissítve: 2017. július 06. 14:11, csütörtök
2016. október 05. 17:00, szerda

Pontosan 100 évvel azután, hogy Einstein publikálta általános relativitáselméletét, hatalmas felfedezést tett a LIGO kutatócsoport azzal, hogy bizonyították a gravitációs hullámok létezését. A felfedezés óriási mérföldkő és előrelépés a fizikában, amely nagy valószínűséggel Nobel-díjat fog érni.

Einstein 1915-ben publikálta az általános relativitáselméletét, amelyben azt állította, hogy az általa létrehozott egyenletek, és azok megoldásai jobban írják le azt, hogy hogyan működik a gravitáció, mint ahogy azt a Newton-féle fizika állította.

Eszerint a gravitációs tér változásai nem azonnal hatnak, ahogy azt Newton állította, hanem a gyorsuló tömegek által keltett gravitációs hullámzás fénysebességgel halad a térben, és így hat annak különböző pontjaira. Az elmélet szerint a gravitációs hullámokat mozgó és gyorsuló tömegek keltik, a forrásukról leválva fénysebességgel terjednek, és ahol áthaladnak, ott a tér és idő „görbületét”, vagyis a térbeli pontok távolságát változtatják meg.

Az új keletű fizikai áttörés két, egymás körül keringő fekete lyukhoz köthető. Elsőként Maarten Schmidt 1963-ban figyelte meg az úgynevezett kvazárokat (quasi-stellar radio source – csillagszerű rádióforrások), amelyek apró fényes – a galaxisunkban található csillagok fényességének sokszorosának megfelelő – pontszerű objektumok kiterjedés nélkül. Ezek a kvazárok túl fényesek és túl távoliak ahhoz, hogy csillagok lehessenek, mivel távolabb vannak, mint sok általunk ismert galaxis. Így csak az a magyarázat fogadható el, hogy ezek az objektumok fekete lyukak, amelyeket gázfelhő vesz körül, és amelyből a nagy gravitációs vonzás következtében spirálozva hullik az anyag a mag felé, erős fényességét pedig a körülötte lévő gáz nagymennyiségű energiavesztesége okozza.

Forrás: sci-fi.mandiner.hu

Einstein elmélete szerint, ha egy nagy tömegű objektum a tér hálójában gyorsulva mozog, akkor ezáltal megrezgeti a tér hálóját, és így létrejönnek a gravitációs hullámok, amelyek a tér és idő rezgését okozzák. Einstein 1915-ben úgy gondolta, hogy ezek olyan apró jelenségek, amelyeket az emberiség sohasem lesz képes kimutatni, és ha visszatekintünk a 101 évvel ezelőtti technológiai állapotokra, érthetővé válik Einstein szkepticizmusa. Napjainkra azonban annyit fejlődött a technológia, hogy 2015 őszén először sikerült észlelni két távoli fekete lyuk, vagy más néven szingularitás összeolvadásának következtében létrejövő gravitációs hullámokat. Az esemény tőlünk 1,2 milliárd fényévre zajlott le egy 29 és 36 naptömegű feketelyuk-páros között. Az érzékelés során a fekete lyukak két tizedmásodperc alatt 8 kört tettek meg egymás körül, mielőtt összeolvadtak volna. A felfedezést a LIGO projekt (Laser Interferometer Gravitational-wave Observatory) két, az Egyesült Államok különböző pontjain található, egymástól háromezer kilométerre elhelyezkedő detektora érzékelte. A kutatás során azért fontos, hogy egyszerre több detektor érzékelje azonos időben az azonos jelalakot, mert csak így feltételezhető, hogy valóban kozmikus eredetű a befogott jel. A jövőben újult erővel folytatódik a kutatás, és a jelenlegi két, az Egyesült Államokban található detektor mellett újabbak épülnek Olaszországban, Japánban és Indiában.

Az ELTE vonatkozásában azért különösen fontos a felfedezés, mert a kutatásban kilenc Magyarországon élő és dolgozó fizikus is részt vett, köztük Frei Zsolt, az ELTE Atomfizikai Tanszék tanszékvezető professzora, valamint négyfős kutatócsoportja.