Több mint 50 év után lehet béke Kolumbiában

EFOTT 2017
Megjelent ebben a számban:
9. évfolyam, 2. szám
További lapszámok
Legfrissebb HÖK hírek

Esélyegyenlőségi referens pályázati felhívás

Kedves Hallgatók!A TáTK Hallgatói Önkormányzatának Szociális bizottságába keresünk esélyegyenlőségi ...

Kulturális és sportreferens pályázati kiírás

Szereted a sportokat? Érdekel a sportrendezvények szervezése? Precíz és pontos vagy és tudsz ...

Szakos csoportok, évfolyamcsoport link/ek

Kedves sikeresen felvételizettek!Köszöntünk Titeket a TáTK-sok között!Első körben szeretnénk ...

Információk a felvett hallgatóknak!

Kedves újdonsült TáTK-s hallgatók!Ezúton is szeretnénk gratulálni a sikeres felvételihez! Ebben a ...

Diplomaosztó ünnepség meghívó

Tisztelettel meghívom, az Eötvös Loránd Tudományegyetem TÁRSADALOMTUDOMÁNYI KAR 2017. július 14-én ...

További hírek
Legfrissebb fotóalbumok

5. Dunai Regatta

Képek száma: 32

2017. május 6.

24. Országos Ifjúsági Sajtófesztivál

Képek száma: 20

2017. május 19.

LEN 2017

Képek száma: 33

További fotóalbumok
Kül-Ügyes
Utoljára frissítve: 2017. július 06. 14:13, csütörtök
2016. október 07. 9:00, péntek

Békét köthet a kolumbiai kormány és a FARC nevű gerilla csoport. Ezzel lezárulhat a világ egyik legrégebbi polgárháborúja, amely eddig nagyjából 220.000 életet követelt. A békeegyezménnyel még nem oldódna meg egy csapásra minden gondja az országnak. A drogkereskedelemtől kezdve az országban uralkodó egyenlőtlenségig rengeteg problémát kellene felszámolni Kolumbiában a tartós béke érdekében. A következőkben megnézzük, miért tört ki a konfliktus Kolumbiában, mi az a FARC és miért pont most kötnek békét a felek

Itt élned, s halnod kell… de inkább halnod
Latin-Amerika történelme tele van véres polgárháborúkkal, bal oldali forradalmakkal, katonai puccsokkal, kegyetlen diktátorokkal és hatalmas drogbárókkal. Mindebből Kolumbiának is bőséggel kijutott az elmúlt száz év során. Szinte nehéz olyan időszakot találni az ország történelmében, amikor ne hatotta volna át a mérhetetlen erőszak és vérontás a hétköznapokat. Most nagy lehetőség előtt áll az ország, ugyanis végre békét köthet az állam a FARC nevű gerilla szervezettel. A Fuerzas Armadas Revolucionarias de Colombia, magyarul Kolumbiai Fegyveres Erők 1964 óta harcol a fennálló hatalommal szemben.

A FARC-kal való polgárháború okai a negyvenes évekig nyúlnak vissza, amikor is a liberális és konzervatív párt hívei és paramilitáris egységei véres utcai harcokat folytattak egymással a hatalomért. A két, egyébként mélyen katolikus, fél közötti különbség alapja, hogy míg a liberálisok állam és egyház teljes szétválasztását követelték, addig a konzervatívok nem. A városok aránylag biztonságosak voltak, a vidéki Kolumbiában azonban szinte elképzelhetetlen vérontás zajlott a felek között. Ezt az időszakot a La Violencia-nak (erőszak) nevezték. A káosznak 1958-ban egy katonai diktatúra vetett véget. A rövid életű rezsimet egy liberális-konzervatív nagykoalíció követte, viszonylag békés időszak vette kezdetét.

Bár Kolumbia a világ egyik legrégebbi demokráciája, itt mindig is gyenge volt az államhatalom. Ez gyakorlatban azt jelenti, hogy az ország hol nagyobb, hol kisebb részeit oligarchák, forradalmi csoportosulások, drogkartellek és egyéb formációk tartották a kezükben. A FARC a konzervatívok és liberálisok egymásnak borulása után emelkedett fel. Ennek oka, – és ez egész Latin-Amerikára jellemző – hogy egy szűk, gazdag elitet és egy vékonyka középréteget leszámítva hatalmas tömegek éltek és élnek európai szemmel elképzelhetetlen szegénység közepette. A vidéki parasztság különösen kiszolgáltatottan élt, így ők jó táptalajnak bizonyultak a különböző forradalmi csoportosulások számára. Az 1959-es kubai forradalmat követően gombamód szaporodtak a gerilla hadseregek Latin-Amerika szerte, és így volt ez Kolumbiában is, ahol a fennálló rendet a marxista-leninista FARC kívánta megdönteni. A FARC elsősorban a parasztság helyzetén akart javítani, földosztást követeltek, ami persze erősen sértette a kolumbiai elit érdekeit.

A FARC nem válogatott az eszközökben, rendszeresen raboltak el politikusokat, üzletembereket vagy besúgónak hitt parasztokat. Azonban az idő előrehaladtával mintha kezdett volna megkopni a társadalmi igazságosságért harcoló gerillák képe. Ugyanis a FARC, hogy finanszírozni tudja magát, beszállt a 70-es évektől az országot letaroló kokainbizniszbe. Igen, Pablo Escobar országában még a kommunista gerillák is kokainnal üzleteltek.

Forrás: http://marxistleninist.wordpress.com/

A FARC és szövetségesei legnagyobb befolyása idején az ország nagyjából 40 százalékát tartotta kézben, főleg a déli dzsungellel borított területeken. Csakhogy a FARC egyre többek szemét kezdte csípni. A sorozatos emberrablások ellen több szélsőjobboldali paramilitáris szervezet alakult, akik felvették a kesztyűt a gerillákkal szemben, és a csoportok kegyetlen mészárlásokat rendeztek egymással szemben, amelynek nem egyszer a vidéki lakosság esett áldozatául. A helyzet jól példázza, hogy olykor mennyire nem volt ura a kolumbiai kormány az eseményeknek.

Az idő előrehaladtával az USA egyre több katonai erőforrást és segítséget nyújtott a kolumbiai hadsereg számára. A kétezres évek végére a FARC nagyon visszaszorult, de még így is nagyjából 8000 harcosa maradt.

A béke kapujában

Forrás: https://si.wsj.net/

A FARC rohamosan meggyengült az utóbbi időben, egy éve egyoldalú fegyverszünetet hirdetett. Válaszul a kolumbiai kormány felhagyott a gerillák táborainak bombázásával. Juan Manuel Santos delegációja pedig, Kuba közvetítésével, 2012-ben megkezdte a béketárgyalásokat a FARC vezetőivel.

A gerillák megadásának feltétele többek között, hogy az államnak nagy összegeket kell befektetnie a vidék infrastrukturális fejlesztésébe, a FARC legális politikai szervezetté alakulhat, valamint amnesztiát kaphatnak a gerillacsoport harcosai. Cserébe a FARC segít a kokain és kender ültetvények felszámolásában és az ország aknamentesítésében. A békeegyezményt október másodikán népszavazással ratifikálhatják.

Az egyezmény kritikusai szerint a Santos elnök által propagált béke túl nagyvonalú a gerillákkal szemben, akik számos háborús bűncselekményt elkövettek, és inkább a FARC teljes megsemmisítését támogatnák. Mindezek tükrében azonban a békeszerződés esélyt nyújthat Kolumbia számára, hogy az ország történelmében talán először megízlelje a béke ízét.