Tristan Garcia: Browser zsinórjai

EFOTT 2017
Megjelent ebben a számban:
9. évfolyam, 3. szám
További lapszámok
Legfrissebb HÖK hírek

Diplomaosztó ünnepség meghívó

Tisztelettel meghívom, az Eötvös Loránd Tudományegyetem TÁRSADALOMTUDOMÁNYI KAR 2017. július 14-én ...

Szavazzon az ELTE új arculatára!

2017-ben megújul az Eötvös Loránd Tudományegyetem vizuális megjelenése. A munka kezdetén ...

EFOTT Diákkedvezmény ELTE-s diákoknak is!

Hello ELTE TáTK! Hello EFOTT!Sean Paul, Hurts, Tinie Tempah, Borgore, Halott Pénz, vízpart, lángos ...

Oktatás Hallgatói Véleményezése

A megszokottak szerint az ELTE Oktatás Hallgatói Véleményezése (OHV) felmérés keretében a mostani ...

Rektori Sporttámogatás, Hallgatói Kultúrális és Szakmai Pályázat

Rektori Sporttámogatás Az ELTE hallgatói ügyek rektori biztosa és a Hallgatói Önkormányzat elnöke ...

További hírek
Legfrissebb fotóalbumok

5. Dunai Regatta

Képek száma: 32

2017. május 6.

24. Országos Ifjúsági Sajtófesztivál

Képek száma: 20

2017. május 19.

LEN 2017

Képek száma: 33

További fotóalbumok
Ajánló
Utoljára frissítve: 2017. július 06. 15:30, csütörtök
2016. november 21. 11:00, hétfő

Örökkévalóság, de nem halhatatlanság, kietlenség, de nem reménytelenség, változatlanság, unalom és a túlélésért való küzdelem Tristan Garcia első magyarul megjelent regényében.

A regény a Typotex kiadó Science in Fiction sorozatában jelent meg. „…az emberiség örök kérdéseit tudományos megközelítés nélkül megfogalmazni sem lehet.” – olvashatjuk Tristan Garcia, francia filozófus, gondolatait, aki már szépíróként korábban is megmutatta magát. A Browser zsinórjai azt a történetet meséli el, hogy miként próbálja az emberiség túlélni az ismert világ és az univerzum halálát, és ezért milyen árat kell fizetne. A haldokló emberiség utolsó felfedezője, David Browiser, csodálatos űrhajójával, a Kígyóval (ami lényegében egy óriási kígyóhajó), eléri küldetése célpontját, a világegyetem szélét, ahol átkerülve a világ peremén megnyitja az örökkévalóságot. A földre kerül a titokzatos szekreter, megalkotják hozzá a konzolokat, melyek segítségével az emberek képesek életben maradni az állandóságban.

Forrás: http://www.typotex.hu/

A regényben tehát arról olvashatunk, hogy a megmaradt emberiség, hogy éli meg az örökkévalóságot és annak minden őrjítő mozdulatlanságát. Nos, rövid válaszként mondhatom, a többség elég rosszul. A könyv szereplői különböző stratégiákkal próbálnak alkalmazkodni a szürreális és végtelenül unalmas állandóság állapotához. Ahogy azonban telnek az évezredek, az emberek egy része kezdi elviselhetetlen teherként megélni a statikusságot. Valaki furcsa hobbiban keres vigaszt, vagy a múltjába menekül, más zsarnokká válik és akadnak olyanok is, akik a lázadásban keresik a menekvést.

Megmondom őszintén, amikor kiválasztottam ezt a regényt nem igazán erre számítottam. Ez nem egy kalandos Sci-fi vagy egy baljós utópia, de még csak nem is egy filozófiai szépírás az örökkévalóság dilemmáiról. Tristan Garcia könyve egy érdekes keverék, van benne egy kis tudományos-fantasztikum, kevés filozófia, és nagy adag elvontság. A könyv nyelvezte is kevert, az elején a már örökkévalóságban élő karakter szólal meg rendkívül nyomott, vontatott és körkörös módon, majd ez a nyelvezet nagyjából fejezetenként változik valamennyit az adott történethez igazítva.

A Typotex kiadó most is maximálisan teljesített, a fordítás nagyon szép, a borító pedig egyenesen kiváló. A Browser zsinórjai nem egy könnyed vagy pörgős olvasmány, de a látásmódja igencsak egyedi, a történet pedig érdekes kérdéseket vet fel. Az már biztos, hogy olvasása után lehet majd róla beszélni.