Négyeshatos

Egy vég nélküli utazás pillanatképei

Megjelent ebben a számban:
9. évfolyam, 4. szám
További lapszámok
Legfrissebb HÖK hírek

HÖK-iroda nyitvatartási ideje a vizsgaidőszakban

Kedves TáTK-sok!A HÖK-iroda nyitvatartási ideje vizsgaidőszakban más, mint szorgalmi ...

TáTK Küldöttgyűlés 2018.05.16.

Szeretettel várunk minden érdeklődő hallgatót a TáTK Küldöttgyűlésére, hiszen az ülések nyitottak!

Jelentkezz Tanulmányi Alelnöknek!

Szeretsz képben lenni az aktuális tanulmányi vonatkozású jogaiddal és kötelezettségeiddel?

Jelentkezz a Külügyi Bizottság Elnökének!

Érdekelnek a külföldi lehetőségek? Szeretnél jobb belátást nyerni arról, hogy mennyi ilyen ...

PótVálasztási Eredmények - 2017/18/2

ELTE TáTK HÖK 2018. tavaszi pótválasztások eredményei - a jegyzőkönyvet ide kattintva tekintheted ...

További hírek
Legfrissebb fotóalbumok

Záró és Alakuló Küldöttgyűlés

Képek száma: 16

2018. május 16.

6. Dunai Regatta – Vedd fel a ritmust!

Képek száma: 49

2018. május 5.

Gólyatábor 1. nap

Képek száma: 3

2017. szeptember 1.

További fotóalbumok
Közélet
Utoljára frissítve: 2017. november 13. 22:51, hétfő
2016. december 02. 15:00, péntek

A Ráday utcában található Stúdió K Színház sokszor választ előadásai témájául társadalmi problémákat, például a szegénységet vagy az elvándorlást. A Négyeshatos című darab is érinti többek között ezeket a témaköröket, melyeket a villamoson utazó, eltérő hátterű személyek élethelyzetein, belső monológjain, dilemmáin keresztül kíván testközelbe hozni. Egy egészen egyedi szociográfia bontakozik ki a járművön, miközben változnak a korszakok, az ötvenes évektől egészen napjainkig, végállomástól végállomásig.

A Négyeshatos villamoson vagyunk, ahol a nézőtér és színpad elválasztása megszűnik: a nézők is részesei a történetnek, ők is valódi utasokká válnak, a darab előttük, mögöttük, körülöttük zajlik.

A szereplők bemutatkozással kezdenek: név, életkor, évszám. Játszódhat egy adott jelenet 1950-ben, de ugyanúgy akár 2016-ban is. A középkorú, öngyilkosságot fontolgató férj, a tizenöt éves lány, aki a zenetudása miatt izgul görcsösen, vagy akár az egymás ajkain csüngő pár mind megjelennek, ahogy a minden magyart egyaránt szidalmazó, de mégis félig magyar gyökerekkel rendelkező, örökké elégedetlen figura is. Majd egy, a Rákosi-korszakban megszokott, jelenetet láthatunk arról, hogy miképpen intézi el a doktor „kéz alatt” az abortuszt. Az ellenőr és az ellenőrt kijátszani próbáló utas is a villamoson utazik - utóbbi végül több energiát fordít az ellenőrök kiszúrására a tömegben, illetve bérlethamisításra mint arra, hogy megvegye a jegyet. Megjelenik a középiskolás fiú, akit az apja faggat hazafelé; „Na, mi volt ma a suliban?”, de akadnak fennhangon panaszkodó utasok is, akik mindenki mást kényelmetlen helyzetbe hoznak.

A villamos tömegét a sztereotípiákat kiemelve elemzi a darab, sok humoros elemmel és a felismeréssel, hogy ezt mi is megéljük, ugyanúgy, mintha csak az egyetem felé tartanánk a „híres” útvonalon. Megjelennek azok a benyomások, amelyeket az utas az út során kaphat: itt nem csak beszédfoszlányokra, a véletlenül (vagy direkt) meghallgatott élettörténetekre, eseményekre, tragédiákra gondolok, hanem a külső világra is: a villamos ablakán keresztül látott világot egy narrátor közvetíti a feliratokat, megállókat bemondva, maga a villamos pedig egyenes vonalon halad, a Móricz Zsigmond térről indulva, majd sorban jönnek a megállók. Az emberek ugyanakkor mégis változnak, ahogyan a korszakok is. A nagyvárosban az impulzusok gyengülnek és megszokottá válhatnak számunkra az események. Szempillánk sem rezdül, ha egy hangoskodó utast hallunk, vagy ha valaki éppen a szeretőjével utazik és bizonygatja, hogy elválik majd a feleségétől. Szappanoperába vagy drámába illő momentumokkal találkozhatunk nap mint nap, mégis a nagyvárosi unottság, az érzelemmentesség nem engedi, hogy az ingerek megbotránkoztassanak.

Ezt próbálja átadni a Négyeshatos, miközben sok társadalmi kérdéssel foglalkozik, például azzal, hogy a mobilok világa mennyire korlátozza, lerövidíti a diskurzusokat. Ezt egy ismerkedő fiú és lány sms-váltásából tapasztalhatjuk meg olyan humoros elemekkel is megfűszerezve mint például; „Az sms feladója visszahívást kért öntől!”. A nevetés alapját sokszor az adja, hogy ezek a mondatok, helyzetek mind ismerősek lehetnek számunkra.

Bár inkább kisebb történetekre épül a darab és egyetlen lineáris cselekménysort sem követ a villamos nyomvonalához hasonlóan, mégis észrevehetünk benne egy tetőpontot, amikor a Margit-hídon robbanás történik (ami egyfajta utalás az 1944-es hídrobbantásra.) A villamosból kilépő nő, az áldozat, hirtelen a Mennyországban találja magát, Gábriel, Zsuzsiel, Laliel, Dániel, Karcsiel, Katiel és Adriel (a színészek nevei) angyalok között. Az utolsó kívánsága a már halott szereplőnek pedig az, hogy eljusson Moszkvába, ahová mindig is vágyott. A villamos ezért tovább döcög: Margit híd budai hídfő, Mechwart liget, Széna tér és végül Széll Kálmán tér.

Nem Moszkva…