Castro

„Szocializmus vagy halál.”

EFOTT 2017
Megjelent ebben a számban:
9. évfolyam, 4. szám
További lapszámok
Legfrissebb HÖK hírek

Jelentkezz gazdasági alelnöknek!

Érdekelnek a pénzügyek? Szeretnéd nagyban segíteni a Hallgatói Önkormányzat munkáját? Szeretnél ...

Jelentkezz Tudományos Refernsnek!

Érdekel a tudományok világa? Szívesen segítenéd hallgatótársaidat tanulmányi ügyekben? Itt a ...

Választási eredmények

Elnök : Parcsami Attila: 254 Igen 57 NemSzociális tanulmányok: Surján Virág: 19 dbÉrvénytelen ...

Választási kiírás

Az ELTE TÁTK HÖK Választási Bizottsága a TáTK HÖK Alapszabály 22.-23. paragrafusa alapján kiírja a ...

Jelentkezz a Választási Bizottság tagjának!

Az ELTE TáTK Hallgatói Önkormányzatának Választási Bizottságába keresünk választási bizottsági tag ...

További hírek
Legfrissebb fotóalbumok

5. Dunai Regatta

Képek száma: 32

2017. május 6.

24. Országos Ifjúsági Sajtófesztivál

Képek száma: 20

2017. május 19.

LEN 2017

Képek száma: 33

További fotóalbumok
Kül-Ügyes
Utoljára frissítve: 2017. november 13. 23:35, hétfő
2016. december 08. 10:00, csütörtök

November 25-én 90 évesen elhunyt Fidel Castro, teljes nevén Fidel Alejandro Castro Ruz, aki 47 éven keresztül volt „Líder Maximo” Kubában. A politikus és forradalmár 1959-től de jure 2008-ig miniszterelnökként, valamint elnökként, hadvezérként és a Kubai Kommunista Párt főtitkáraként vezette az országot.

Fidel Castro személye azért vált legendává, mert közel fél évszázadon keresztül dacolt az Egyesült Államokkal, csupán százötven kilométerre annak partjaitól, valamint a kubai rakétaválsággal az egész világot az atomháború és a harmadik világháború kirobbantásával fenyegette.

A kubai forradalom

A kubai forradalom előzménye 1952-ig vezethető vissza, amikor Fulgencio Batista második alkalommal, katonai puccs során államcsínyt követett el, így ismét ő lett az ország vezetője. Ez alkalommal azonban Batista nem volt hajlandó újra alkotmányos módon kormányozni, ami az ellenzéki csoportok megerősödéséhez vezetett. Fidel Castro jogi tanulmányait követően több felkelésben is részt vett a jobboldali pártok által kormányzott Dominikai Köztársaságban és Kolumbiában, Kubában ezt követően vált az egyik legjelentősebb ellenzéki csoport vezetőjévé.

A kubai forradalom kezdete 1953. július 26-ára tehető, amikor a Castro-féle „Movimento” mozgalom támadást indított a Santiagoban található Moncada laktanya ellen. A gyengén felszerelt csapatok offenzívája hamar kudarcba fulladt és az elfogott felkelők jelentős részét azonnal kivégezték. Castrót ekkor 15 évre ítélték, de 1955-ben amnesztiával szabadult. Ezt követő- en Mexikóba menekült, ahol testvérével, Raúl Castróval és a híres forradalmár, Ernesto Che Guevarával újjászervezte mozgalmát, aminek neve M-26-7 lett (Movimento 26 de Julio). A New York Times ebben az időben készített vele egy interjút, ami következtében elnyerte az Egyesült Államok támogatását, valamint a kubai lakosság szimpátiáját. 1958- ban a harcok ismét kiéleződtek, azonban a több mint tízszeres túlerőben lévő kormányerők nem tudtak hatékonyan fellépni Castro 1000 gerillájával szemben, így december elejére az ország nagy része a forradalmárok kezére került, Batistának végül menekülnie kellett. A felkelők hadserege 1959. január 1-jén vonult be Havannába, Castro február 16-án vette át az ország irányítását.

Út a szocializmus felé

A hatalomátvételt követően Castro nem váltotta be ígéreteit és nem rendezett demokratikus választásokat, helyette könyörtelen tisztogatás vette kezdetét, ami során legalább 2500 közkatonát végeztek ki és tízezreket küldtek gulágokba. A feljegyzések szerint Che Guevara késő éjjelig fennmaradt, hogy aláírhassa a foglyok halálos ítéleteit. Fidel Castro ettől kezdve öccsével, Raúl Castroval és Che Guevaraval az oldalán irányította Kubát. Az amerikai viszony megromlásához a nagyszabású államosítás vezetett, rövid idő alatt ültetvé- nyeket, vállalatokat, bankokat és amerikai tulajdonú földeket kollektivizáltak, amire válaszul az Egyesült Államok megszakította minden diplomáciai kapcsolatát az országgal és embargót vezetett be ellene, amely a mai napig hatályos. A lépés következményeként Castro a Szovjetunióhoz fordult és rövid időn belül egy szovjet érdekszféra alakult ki a térségben. Válaszul a CIA a Floridába érkező menekülteket felhasználva 1500 emigránst képzett ki egy tervezett megszállásra. A Disznó-öbölbeli invázió koncepciója egyszerű volt, a CIA arra számított, hogy a lakosság az emigránsok oldalára áll és az így kirobbanó polgárháborúba az Egyesült Államok is beleszólhatott volna. A művelet kudarcának fő oka a szovjet hírszerzés volt, ami napokkal a partraszállás előtt figyelmeztette Kubát, így Castro szervezetten, a lakosság támogatásával tudta leverni a felkelőket. Kuba és a Szovjetunió kapcsolata ezt követően megerősödött és 1962-ben Castro beleegyezett abba, hogy a szovjetek nagy hatótávolságú rakétákat telepítsenek Kuba területére, amivel kezdetét vette a kubai rakétaválság. Kennedy saját megítélése szerint is 50% esélyt látott a háború valószínűsé- gére, de sokan csak úgy emlegették az eseményt, mint a „történelem legveszélyesebb pillanata”.

A válság csúcspontjának 1962. október 26-a tekinthető, amikor Kennedy elnök a Pentagon által kitervelt katonai csapás lehetőségét fontolgatta, ugyanazon napon érkezett üzenet Hruscsovtól, melyben a kölcsönös katonai lefegyverkezés lehetőségét kínálta: „Premier Khrushchev told President Kennedy in a message today he would withdraw offensive weapons from Cuba if the United States withdrew its rockets from Turkey.” A megállapodás sikeresnek bizonyult és ezzel Kuba nemzetközi szerepe is visszaszorult. A következő évtizedekben Castro erősen támogatta a latin-amerikai országok szocialista forradalmait, mellyel saját érdekszférát igyekezett kialakítani a térségben. A kubai hírszerzés szerint 638 merénylet történt Fidel Castro ellen, melynekegy része a CIA-hoz volt köthető. Castro erről csak úgy vélekedett, hogy: „ha a merényletek elkerülése olimpiai sportág lenne, egy csomó aranyérmet szerzett volna.”

A Szovjetunió összeomlását követően Kuba gazdasága is hanyatlásnak indult, a posztszocialista országok már nem Kubából importálták a cukrot, így az ország piacának közel 85%-a eltűnt. Castro ezt követően kénytelen volt engedményeket tenni a lakosság felé, így engedélyezte a vállalkozásokat és elfogadott fizetőeszközzé tette az amerikai dollárt, amivel a turizmust kívánta erősíteni. De facto 2006-ig irányította Kubát, amelyet követően egészségi állapota miatt már nem volt képes ellátni vezetői szerepét. Hosszan elnyúló betegségének következtében 2016. november 25-én hunyt el. Jelmondata az évtizedek során változatlan maradt: „Szocializmus vagy halál.”