Az ötös számú vágóhíd

Egy tragédia által ihletett remekmű

Megjelent ebben a számban:
9. évfolyam, 4. szám
További lapszámok
Legfrissebb HÖK hírek

Elindult az online jegyértékesítés a Gólyabálra!

Megérkezett az online jegyvásárlási felület, ahol elsőként válthatjátok meg belépőiteket a ...

TáTK Sítábor

❄❄❄TáTK Sítábor ❄❄❄Facebook-os eseményt ide kattintva megnézheted!2019.01.27-02.01 (6 nap / 5 ...

2018/2019-es őszi félév rendkívüli választási időszaka

Kedves Hallgatók!A szeptemberben kiírt rendkívüli választásokat érvényteleníteni kell, mivel a HÖOK ...

Elnapolódik az Elnöki Vita!

Kedves Hallgatók!Sajnálattal közöljük veletek, hogy a várva várt elnöki vita elnapolásra ...

Jelentkezz a Választási Bizottság tagjának!

Az ELTE TáTK Hallgatói Önkormányzatának Választási Bizottságába keresünk választási bizottsági tag ...

További hírek
Legfrissebb fotóalbumok

Záró és Alakuló Küldöttgyűlés

Képek száma: 16

2018. május 16.

6. Dunai Regatta – Vedd fel a ritmust!

Képek száma: 49

2018. május 5.

Gólyatábor 1. nap

Képek száma: 3

2017. szeptember 1.

További fotóalbumok
Ajánló
Utoljára frissítve: 2017. november 18. 22:05, szombat
2016. december 14. 9:00, szerda

Ezzel a regénnyel futott be igazán az 1960-as években Kurt Vonnegut, német származású amerikai író, szónok és humorista, aki munkássága során mindvégig az emberek, a hazája, illetve az egész világ nevelésén munkálkodott. Az 1969-ben megjelent Az ötös számú vágóhíd című regénye igazi bestseller lett számos országban. Nem kevesebb, mint 24 nyelvre fordították le és három éven belül meg is filmesítették.

„Képzeljék: Billy Pilgrim elszabadult az időben.” A keretként szolgáló első fejezet után Vonnegut ezzel a mondattal invitálja az olvasót egy valóban felejthetetlen térbeli és időbeli utazásra. Ez már kellőképpen fel is kelti közönsége figyelmét ahhoz, hogy egy időre belerévedjenek egy vérfagyasztóan megrázó, s egyben hitelesen kidolgozott múltbéli világba.

www.libri.hu

Na de mielőtt komolyabban elmélyednénk az említett műben, előbb fussuk át gyorsan a szerző életútját, illetve munkásságának kezdetét. Vonnegut egy felső középosztálybéli polgári család harmadik gyermekeként látta meg a napvilágot 1922. november 11-én, Indianapolisban. A New York-i tőzsde csődjét követő 1929-es nagy gazdasági világválság végett a család elszegényedett, így Vonnegutot, bátyával és nővérével ellentétben, a szülők már nem tudták magániskolában taníttatni. Kurt tehát a helyi Shortridge High School tanulója lett. Írói tehetsége már viszonylag korán, a Cornell egyetemen megmutatkozott, ahol a Cornell Daily Sun havilap rovatírója és szerkesztője volt. Ami azonban „Az ötös számú vágóhíd” című művének szempontjából jóval érdekesebb az író életében, az elsősorban a második világháborúban való részvétele – beleértve például a hadifogolyként elszenvedett heteket a nemzeti szocialista Németországban –, illetve anyjának tragikus, korai elvesztése.

Élete első traumatikus élménye 1944 májusában érte, amikor anyák napja alkalmából éppen hazalátogatott az egyetemről, és arra ért haza, hogy depresszióban szenvedő édesanyja öngyilkosságot követett el.

„Az ötös számú vágóhíd” alapvetően történelmi jellegű önéletrajz. Írója életútjának ismeretéből tudhatjuk, hogy Billy Pilgrim személyében lényegében saját magáról ír. Ezt természetesen igyekszik némiképp véka alá rejteni azzal, hogy a történet vége felé még saját magát – a művet éppen író Vonnegutot – is beleírja a történetbe, amelynek eredményeként már kétszer is szerepel abban.

Amellett, hogy műve önéletrajz, Vonnegut legjelentősebb célja az volt, hogy valamiképpen tükröt tartson a XX. századi társadalmak elé. Szembesíteni akarta őket – személyes tragikus háborús élményeit is felhasználva – a hatalmon lévő kormányok embertelen és kegyetlen cselekedeteivel. Példának okáért a drezdai bombázást – egyáltalán nem alaptalanul – a hirosimaihoz, illetve a nagaszakiihoz hasonlítja. Vonnegut szerint ez azért is volt legalább olyan kegyetlen lépés a hadvezetés részéről, mert Drezdában még annyi hadiipar sem volt, mint az előbbi két japán városban, tehát végképp felesleges kegyetlenkedés volt az angolszászok részéről, amit ők maguk is talán csak a hatalmi viszonyok kialakításával tudnak magyarázni. Attól tartottak ugyanis, hogy az oroszok hamarabb jutnak el Drezdáig, mint ők – ami végül így is lett –, tehát inkább a földdel tették egyenlővé a várost.

Kurt Vonnegut ragyogóan mutatja be mind azt a temérdek lélekfacsaró gaztettet és nyomorú- ságot, melyet ő maga is átélt 1944-45-ben Németországban. Nagy hazafi lévén patriotizmusát is beleírta művébe. Erre utal elsősorban az a több tucat „így megy ez” szórakozott megjegyzés egy-egy bekezdés vagy fejezet végén, csattanóként. Ezzel bagatellizálja a háborút, mondván őt egyáltalán nem érdekli a hazája és a világ sorsa, holott valójában a könyvből is kirajzolódik, hogy semmit sem tart ezeknél fontosabbnak. Azon munkálkodik, hogy ösztönözze az embereket a világ jobbá tételére, és főképp az egymás iránti szeretetre.

Amerika-ellenesége is csupán látszat. Tulajdonképpen úgynevezett „amerikai Ady”-ként ócsá- rolja, kritizálja az Amerikai Egyesült Államokat akkor is, amikor amellett érvel, hogy a háború érdekében inkább a Balkánhoz hasonlatos módon fel kellene azt darabolni, hogy a lehető legmegosztottabb legyen, és ez által soha többé senkinek se tudjon ártani.

Vonnegut elgondolásait a világbékéről joggal tekinthetjük igen komoly, valós véleménynek. Ezt mutatja az is, hogy egyetlen regénye sem áll igazán külön a többitől, inkább egy átfogó univerzumot alkotnak. A nézetei, világgal kapcsolatos elképzelései mellett a főhősei jelentős része ismajdhogynem minden regényében feltűnik. „Az ötös számú vágóhíd”-ban, a főhős Billy Pilgrim mellett szerepel még például Kilgore Trout vagy éppen Eliot Rosewater. E két utóbbi szereplő „A bajnokok reggelije”, illetve az „Áldja meg az Isten, Mr. Rosewater” című regényekben is megjelenik. Ugyan nem árultam el túl sok konkrétumot a mű cselekményéről, azonban szerintem ennyi is bőven elég, hogy kedvet kapjatok a könyvhöz. Jó olvasást kívánok!