Környezeti kihívások és állami érdekek az Arktiszon

Legfrissebb lapszám
11. évfolyam, 2. szám
További lapszámok
Legfrissebb HÖK hírek

Jelentkezz Tudományos Referensnek!

Érdekel a tudományok világa? Szívesen segítenéd hallgatótársaidat tanulmányi ügyekben? Itt a ...

Jelentkezz a Választási Bizottságba!

Az ELTE TáTK Hallgatói Önkormányzatának Választási Bizottságába keresünk választási bizottsági tag ...

Okozz örömet másoknak, hisz közeleg a Karácsony!

Idén az ELTE Hallgatói Önkormányzata kombinált adománygyűjtést szervez, amelynek keretein belül ...

Jelöltállítási időszak eredménye

Kedves Hallgatók!A 2018/2019-es tanév őszi választási időszakának jelöltállítása lezárult.

Bemutatkozik az elnökjelölt

Egyre izgalmasabb ez a választási időszak a TáTK HÖK számára. Tekintve, hogy így az utolsó ...

További hírek
Legfrissebb fotóalbumok

Záró és Alakuló Küldöttgyűlés

Képek száma: 16

2018. május 16.

6. Dunai Regatta – Vedd fel a ritmust!

Képek száma: 49

2018. május 5.

Gólyatábor 1. nap

Képek száma: 3

2017. szeptember 1.

További fotóalbumok
Közelgő események
jan27

TáTK Sítábor '18

2019. január 27. - 2019. február 1.

További események
Külügy
Utoljára frissítve: 2018. november 18. 13:48, vasárnap
2018. október 25. 20:12, csütörtök

Az elmúlt évtizedek technológiai, gazdasági és társadalmi változásai következtében központi kérdéssé vált bolygónk klímaváltozása, valamint e folyamat lehetséges hatásai. A súlyosbodó környezeti változások leginkább az Északi-sarkkör területein mutatkoznak meg, ahol a jégtakaró gyorsabban tűnik el, mint bárhol máshol Földünkön, ennek eredményeképp pedig a térséget borító jég rekord mértékűre csökkent.

A bolygónk poláris pályáján keringő környezeti műholdak 1978-79 óta rögzítenek képeket a Föld felszínéről, ekkor bocsátották fel az első modern időjárás-megfigyelő műholdat, a TIROS-N-t, melynek köszönhetően ma már 40 év adatainak elemzése alapján vonhatunk le tudományos következtetéseket a klímaváltozás tendenciáiról. Az adatok éves minimumát elemezve kirajzolódik, hogy az 1979-től kezdődő mérések óta a jégtakaró kiterjedése a Jeges-tengeren (a földrajzi terminológiában gyakran óceánként hivatkoznak rá) fokozatosan csökken, melynek hatására növekszik azon területek mérete, amely nem veri vissza a napfényt az atmoszférába, így pedig az elnyelt energia az óceánok ökoszisztémájának fölborulását és felmelegedését eredményezi. Bolygónk hőmérséklet emelkedésének legkritikusabb következménye, hogy a szárazföldön található jeges felületek is olvadásnak indulnak, amely a tengerszint növekedését okozza. A rohamosan emelkedő vízszint és vízhőmérséklet pedig közvetlen hatással van életvitelünkre is, hiszen amellett hogy hozzájárul a vizek elsavasodásához és ezáltal a tengeri élővilág felborulásához, olyan problémákat is eredményez, mint a part menti erózió, az egyre gyakoribb áradások vagy a növekvő számú, pusztító erejű viharok.

Míg az északi krioszféra átlagos szeptemberi kiterjedése 40 évvel ezelőtt meghaladta a 7 millió négyzetkilométert, addig mára már csupán 4-5 millió négyzetkilométer nagyságú jeges területről beszélhetünk azonos időszakban. Habár a 2012-es mélypontot követően a jégtakaró kiterjedése 2013-ban megugrott, mérete továbbra is lényegesen az elmúlt 40 év átlaga alatt helyezkedik el, melyet az 1. ábra is jól szemléltet.

1. ábra: 1979 és 2018 között a szeptemberben mért jég kiterjedése átlagosan 12,8 százalékos csökkenést mutat minden évtizedben.

Forrás: Forrás: National Snow and Ice Data Center

Az új adatokat alapul véve az is megállapítható, hogy habár a fiatal és vékony jégtakaró növeli a kiterjedést bizonyos években – lásd 2012-2013 évek eltéréseit az 1. ábrán –, a jég térfogatára nincs különösebb hatással, így pedig nem pótolja az öreg, vastag jégréteget. Az IPCC 5. értékelő jelentése is megállapítja, hogy a sarkvidéki jég olvadásának folyamata tovább fog folytatódni, amelynek hatására a havazás mértéke is csökkenni fog az északi féltekén. E folyamatok kétségtelenül megannyi káros hatással fenyegetik bolygónk bioszféráját, így pedig közvetlenül mindennapi életvitelünket is.

Valóban jobban járunk a kereskedelmi útvonalak eltolódásával?

Az jég borította területek visszahúzódásának egyik következménye, hogy jégtörők nélkül is hajózhatóvá válik a Jeges-tenger, amely lehetővé teszi a kereskedelmi útvonalak északra tolódását. Ázsia, Európa és az Egyesült Államok közti kereskedelem meghatározó része jelenleg a Szuezi-, valamint a Panama-csatornán keresztül zajlik, amelynél az úgynevezett északi tengeri út – másik nevén az északi passzázs – Tokyo-Hamburg távlatában 30 százalékkal bizonyulhat rövidebbnek a hajózható nyári hónapokban, ez pedig jelentősen átformálhatja a világgazdaság jelenlegi formáját. A hagyományos kereskedelmi útvonalakon az Európa és Ázsia közötti déli szakaszon 30 nap szükséges a táv megtételére, míg az Egyesült Államok keleti partjaitól Ázsiát – a Panama-csatornán keresztül – 25 nap alatt lehet elérni. A University of Reading tanulmánya alapján az északi passzázs kihasználásával néhány évtizeden belül a menetidő Európa-Ázsia viszonylatában 10 nappal (az évszázad végére 13 nappal), az Egyesült Államok-Ázsia esetében pedig 4 nappal lenne rövidebb. Ez pedig nem csak a gyorsabb szállítást tenné lehetővé a szállítmányozó vállalatoknak, hanem a szállítóhajók magasabb fokú kihasználtságával, valamint az alacsonyabb üzemanyagköltségekkel költséghatékonyságot eredményezne.

2. ábra: A déli (zöld) és a tervezett északi (piros) kereskedelmi útvonalak.

Forrás: Forrás: Wikimedia

Habár az északi kereskedelmi útvonal fellendülésével csökkenne a kibocsátás mértéke, környezetvédők mégis arra hívják fel a figyelmet, hogy a hajóforgalom növekedése káros hatással lenne a térségre. A szállítóhajók által kibocsátott sötét szén-dioxid-részecskék lerakódása a hótakaró felszínén tovább gyorsítaná a jég olvadásának folyamatát, mivel nagyobb mértékben képes elnyerni a nap energiáját. Ez pedig öngerjesztő folyamatként hosszabbítaná meg a hajózható napok számát, amikor is még több szennyezést bocsátanának ki a szállítóhajók a jeges területek felszínére.

Ennél is súlyosabb problémát jelenthetnek a még kiaknázatlan olajmezők, amelyek a jég visszahúzódásával könnyebben válhatnak elérhetővé. A sarkköri olajkitermelés lehetősége pedig nem csupán azért aggasztó, mert a kitermelt nyersolaj üzemanyagként való elégetése tovább fokozná a károsanyag-koncentrációt a levegőben, hanem mert egy a 2010-es Deepwater Horizon olajfúrótorony katasztrófájához hasonló baleset beláthatatlan ökológiai katasztrófához vezetne.

Kihez tartozik az Arktisz?

Csupán másfél évszázaddal ezelőtt az Északi-sarkvidék birtoklása és ellenőrzése különösebben egy nemzetnek sem állt stratégiai érdekében, jó példa erre 1867. október 18-a, amikor az Egyesült Államok igen alacsony áron megvásárolta Alaszkát Oroszországtól, amely lépést akkoriban az amerikai lakosság is nagyban kritizált. Napjainkra az Északi-sarkkör – beleértve a rendkívül nehezen megközelíthető területeket is – jelentősége nagyban felértékelődött, amely felveti a kérdést: kihez tartozik az Arktisz és milyen törvények hatályosak a térségben?

Az Északi-sarki-óceánra – melyre magyarul leginkább Jeges-tengerként hivatkozunk – számos szabályozás érvényes. Az Arktiszra hatályos átfogó jogi keretet az 1982-ben elfogadott ENSZ Tengerjogi Egyezmény (UNCLOS) adja, de emellett a térség bizonyos területein az Arktisz-államok saját belső jogrendszere, esetenként pedig bilaterális vagy nemzetközi egyezmények a mérvadók.

Számos vitás kérdésben az UNCLOS adott választ, melyek közül néhányat említve:

  • 12 tengeri mérföldben határozza meg az államok területének tengeri határait,
  • kizárólagos gazdasági területeket határoz meg 200 tengeri mérföldes körzetben,
  • szabályokat alkot a kontinentális talapzati határok kiterjesztéséről.

Azonban az öt Arktisz-állam – Egyesült Államok, Kanada, Norvégia, Dánia, Oroszország – vitatott területi igényei miatt számos kérdés várat még megoldásra. Az Északi-sark felosztásáról a Durham Egyetem összeállította az összes jelenlegi és lehetséges területi igényt (3. ábra):

3. ábra: Jelenlegi és lehetséges területi igények az Északi-sarkon.

Forrás: Forrás: IBRU, Durham University, http://www.durham.ac.uk/ibru/resources/arctic

Habár az öt említett Arktisz-állam napjainkban betartja és követi a Tengerjogi Egyezményben lefektetett szabályokat – az Egyesült Államok nem ratifikálta –, azonban az ábra is jól szemlélteti, hogy továbbra sem sikerült minden kérdésben megállapodniuk az érintett feleknek, így a nézeteltérés a jég eltűnésével tovább fokozódhat. És habár egy Északi-sarkért folyó háború eshetősége igen csekély, a felmerülő problémák mégis rámutatnak arra, hogy a jeges vidék feltárása és kihasználása több káros következménnyel járna, mint amennyi előnyt jelentene. A kereskedelmi útvonalak északra tolódásával jelentősen emelkedne a sarkvidéket érő környezetszennyezés, amely felgyorsítaná a jég visszahúzódását, ez pedig lehetőséget adna az olajmezők kiaknázására, ami súlyos veszélynek tennék ki a térséget.

Összességében tehát elmondható, hogy az Arktisz kiaknázása csupán néhány államnak és nagyvállalatnak jelentene hasznot rövid távon, azonban e lépések súlyos veszélynek tennék ki az Északi-sark ökoszisztémáját és ezáltal egész bolygónkat.