Környezeti kihívások és állami érdekek az Arktiszon

Legfrissebb lapszám
11. évfolyam, 2. szám
További lapszámok
Legfrissebb HÖK hírek

ELTE TáTK HÖK Rendkívüli Küldöttgyűlési Képviselőválasztás 2021. tavasz

Az ELTE TáTK HÖK Választási Bizottsága a TáTK kihirdeti a 2020/2021-es tanév tavaszi rendkívüli ...

Rendszeres Szociális Támogatás 2020/2021. tanév II. félév

Kedves Hallgatók!Ne felejtsétek el, hogy a rendszeres szociális támogatás 2020/2021 tanév II.

Könyvtárhasználat a korlátozás ideje alatt

Kedves Hallgatók!A 484/2020. (XI.10) Kormány rendelet alapján könyvtárunk 2020.11.11-től ...

Mondd el véleményed a távoktatással kapcsolatban!

Hallgatóink véleménye fontos számunkra. Segítségetekkel, most lehetőség nyílik arra, hogy az ...

ELTE TáTK HÖK Rendkívüli Küldöttgyűlési Képviselőválasztás 2020. ősz

ELTE TáTK HÖK Rendkívüli Küldöttgyűlési Képviselőválasztás2020. őszAz ELTE TáTK HÖK Választási ...

További hírek
Legfrissebb fotóalbumok

Rendkívül küldöttgyűlési ülés 2019.05.16

Képek száma: 16

2019. május 16.

2019 ALAKULÓ ÉS ZÁRÓ KÜLDÖTTGYŰLÉS

Képek száma: 47

2019. április 25.

2019 TAVASZI VEZETŐKÉPZŐ

Képek száma: 11

2019. március 22.

További fotóalbumok
Külügy
Utoljára frissítve: 2018. november 18. 13:48, vasárnap
2018. október 25. 20:12, csütörtök

Az elmúlt évtizedek technológiai, gazdasági és társadalmi változásai következtében központi kérdéssé vált bolygónk klímaváltozása, valamint e folyamat lehetséges hatásai. A súlyosbodó környezeti változások leginkább az Északi-sarkkör területein mutatkoznak meg, ahol a jégtakaró gyorsabban tűnik el, mint bárhol máshol Földünkön, ennek eredményeképp pedig a térséget borító jég rekord mértékűre csökkent.

A bolygónk poláris pályáján keringő környezeti műholdak 1978-79 óta rögzítenek képeket a Föld felszínéről, ekkor bocsátották fel az első modern időjárás-megfigyelő műholdat, a TIROS-N-t, melynek köszönhetően ma már 40 év adatainak elemzése alapján vonhatunk le tudományos következtetéseket a klímaváltozás tendenciáiról. Az adatok éves minimumát elemezve kirajzolódik, hogy az 1979-től kezdődő mérések óta a jégtakaró kiterjedése a Jeges-tengeren (a földrajzi terminológiában gyakran óceánként hivatkoznak rá) fokozatosan csökken, melynek hatására növekszik azon területek mérete, amely nem veri vissza a napfényt az atmoszférába, így pedig az elnyelt energia az óceánok ökoszisztémájának fölborulását és felmelegedését eredményezi. Bolygónk hőmérséklet emelkedésének legkritikusabb következménye, hogy a szárazföldön található jeges felületek is olvadásnak indulnak, amely a tengerszint növekedését okozza. A rohamosan emelkedő vízszint és vízhőmérséklet pedig közvetlen hatással van életvitelünkre is, hiszen amellett hogy hozzájárul a vizek elsavasodásához és ezáltal a tengeri élővilág felborulásához, olyan problémákat is eredményez, mint a part menti erózió, az egyre gyakoribb áradások vagy a növekvő számú, pusztító erejű viharok.

Míg az északi krioszféra átlagos szeptemberi kiterjedése 40 évvel ezelőtt meghaladta a 7 millió négyzetkilométert, addig mára már csupán 4-5 millió négyzetkilométer nagyságú jeges területről beszélhetünk azonos időszakban. Habár a 2012-es mélypontot követően a jégtakaró kiterjedése 2013-ban megugrott, mérete továbbra is lényegesen az elmúlt 40 év átlaga alatt helyezkedik el, melyet az 1. ábra is jól szemléltet.

1. ábra: 1979 és 2018 között a szeptemberben mért jég kiterjedése átlagosan 12,8 százalékos csökkenést mutat minden évtizedben.

Forrás: Forrás: National Snow and Ice Data Center

Az új adatokat alapul véve az is megállapítható, hogy habár a fiatal és vékony jégtakaró növeli a kiterjedést bizonyos években – lásd 2012-2013 évek eltéréseit az 1. ábrán –, a jég térfogatára nincs különösebb hatással, így pedig nem pótolja az öreg, vastag jégréteget. Az IPCC 5. értékelő jelentése is megállapítja, hogy a sarkvidéki jég olvadásának folyamata tovább fog folytatódni, amelynek hatására a havazás mértéke is csökkenni fog az északi féltekén. E folyamatok kétségtelenül megannyi káros hatással fenyegetik bolygónk bioszféráját, így pedig közvetlenül mindennapi életvitelünket is.

Valóban jobban járunk a kereskedelmi útvonalak eltolódásával?

Az jég borította területek visszahúzódásának egyik következménye, hogy jégtörők nélkül is hajózhatóvá válik a Jeges-tenger, amely lehetővé teszi a kereskedelmi útvonalak északra tolódását. Ázsia, Európa és az Egyesült Államok közti kereskedelem meghatározó része jelenleg a Szuezi-, valamint a Panama-csatornán keresztül zajlik, amelynél az úgynevezett északi tengeri út – másik nevén az északi passzázs – Tokyo-Hamburg távlatában 30 százalékkal bizonyulhat rövidebbnek a hajózható nyári hónapokban, ez pedig jelentősen átformálhatja a világgazdaság jelenlegi formáját. A hagyományos kereskedelmi útvonalakon az Európa és Ázsia közötti déli szakaszon 30 nap szükséges a táv megtételére, míg az Egyesült Államok keleti partjaitól Ázsiát – a Panama-csatornán keresztül – 25 nap alatt lehet elérni. A University of Reading tanulmánya alapján az északi passzázs kihasználásával néhány évtizeden belül a menetidő Európa-Ázsia viszonylatában 10 nappal (az évszázad végére 13 nappal), az Egyesült Államok-Ázsia esetében pedig 4 nappal lenne rövidebb. Ez pedig nem csak a gyorsabb szállítást tenné lehetővé a szállítmányozó vállalatoknak, hanem a szállítóhajók magasabb fokú kihasználtságával, valamint az alacsonyabb üzemanyagköltségekkel költséghatékonyságot eredményezne.

2. ábra: A déli (zöld) és a tervezett északi (piros) kereskedelmi útvonalak.

Forrás: Forrás: Wikimedia

Habár az északi kereskedelmi útvonal fellendülésével csökkenne a kibocsátás mértéke, környezetvédők mégis arra hívják fel a figyelmet, hogy a hajóforgalom növekedése káros hatással lenne a térségre. A szállítóhajók által kibocsátott sötét szén-dioxid-részecskék lerakódása a hótakaró felszínén tovább gyorsítaná a jég olvadásának folyamatát, mivel nagyobb mértékben képes elnyerni a nap energiáját. Ez pedig öngerjesztő folyamatként hosszabbítaná meg a hajózható napok számát, amikor is még több szennyezést bocsátanának ki a szállítóhajók a jeges területek felszínére.

Ennél is súlyosabb problémát jelenthetnek a még kiaknázatlan olajmezők, amelyek a jég visszahúzódásával könnyebben válhatnak elérhetővé. A sarkköri olajkitermelés lehetősége pedig nem csupán azért aggasztó, mert a kitermelt nyersolaj üzemanyagként való elégetése tovább fokozná a károsanyag-koncentrációt a levegőben, hanem mert egy a 2010-es Deepwater Horizon olajfúrótorony katasztrófájához hasonló baleset beláthatatlan ökológiai katasztrófához vezetne.

Kihez tartozik az Arktisz?

Csupán másfél évszázaddal ezelőtt az Északi-sarkvidék birtoklása és ellenőrzése különösebben egy nemzetnek sem állt stratégiai érdekében, jó példa erre 1867. október 18-a, amikor az Egyesült Államok igen alacsony áron megvásárolta Alaszkát Oroszországtól, amely lépést akkoriban az amerikai lakosság is nagyban kritizált. Napjainkra az Északi-sarkkör – beleértve a rendkívül nehezen megközelíthető területeket is – jelentősége nagyban felértékelődött, amely felveti a kérdést: kihez tartozik az Arktisz és milyen törvények hatályosak a térségben?

Az Északi-sarki-óceánra – melyre magyarul leginkább Jeges-tengerként hivatkozunk – számos szabályozás érvényes. Az Arktiszra hatályos átfogó jogi keretet az 1982-ben elfogadott ENSZ Tengerjogi Egyezmény (UNCLOS) adja, de emellett a térség bizonyos területein az Arktisz-államok saját belső jogrendszere, esetenként pedig bilaterális vagy nemzetközi egyezmények a mérvadók.

Számos vitás kérdésben az UNCLOS adott választ, melyek közül néhányat említve:

  • 12 tengeri mérföldben határozza meg az államok területének tengeri határait,
  • kizárólagos gazdasági területeket határoz meg 200 tengeri mérföldes körzetben,
  • szabályokat alkot a kontinentális talapzati határok kiterjesztéséről.

Azonban az öt Arktisz-állam – Egyesült Államok, Kanada, Norvégia, Dánia, Oroszország – vitatott területi igényei miatt számos kérdés várat még megoldásra. Az Északi-sark felosztásáról a Durham Egyetem összeállította az összes jelenlegi és lehetséges területi igényt (3. ábra):

3. ábra: Jelenlegi és lehetséges területi igények az Északi-sarkon.

Forrás: Forrás: IBRU, Durham University, http://www.durham.ac.uk/ibru/resources/arctic

Habár az öt említett Arktisz-állam napjainkban betartja és követi a Tengerjogi Egyezményben lefektetett szabályokat – az Egyesült Államok nem ratifikálta –, azonban az ábra is jól szemlélteti, hogy továbbra sem sikerült minden kérdésben megállapodniuk az érintett feleknek, így a nézeteltérés a jég eltűnésével tovább fokozódhat. És habár egy Északi-sarkért folyó háború eshetősége igen csekély, a felmerülő problémák mégis rámutatnak arra, hogy a jeges vidék feltárása és kihasználása több káros következménnyel járna, mint amennyi előnyt jelentene. A kereskedelmi útvonalak északra tolódásával jelentősen emelkedne a sarkvidéket érő környezetszennyezés, amely felgyorsítaná a jég visszahúzódását, ez pedig lehetőséget adna az olajmezők kiaknázására, ami súlyos veszélynek tennék ki a térséget.

Összességében tehát elmondható, hogy az Arktisz kiaknázása csupán néhány államnak és nagyvállalatnak jelentene hasznot rövid távon, azonban e lépések súlyos veszélynek tennék ki az Északi-sark ökoszisztémáját és ezáltal egész bolygónkat.