Egy nap a filmvásznon

Egy anya viszontagságai 100 percben

Megjelent ebben a számban:
11. évfolyam, 2. szám
További lapszámok
Legfrissebb HÖK hírek

Jelentkezz Tudományos Referensnek!

Érdekel a tudományok világa? Szívesen segítenéd hallgatótársaidat tanulmányi ügyekben? Itt a ...

Jelentkezz a Választási Bizottságba!

Az ELTE TáTK Hallgatói Önkormányzatának Választási Bizottságába keresünk választási bizottsági tag ...

Okozz örömet másoknak, hisz közeleg a Karácsony!

Idén az ELTE Hallgatói Önkormányzata kombinált adománygyűjtést szervez, amelynek keretein belül ...

Jelöltállítási időszak eredménye

Kedves Hallgatók!A 2018/2019-es tanév őszi választási időszakának jelöltállítása lezárult.

Bemutatkozik az elnökjelölt

Egyre izgalmasabb ez a választási időszak a TáTK HÖK számára. Tekintve, hogy így az utolsó ...

További hírek
Legfrissebb fotóalbumok

Záró és Alakuló Küldöttgyűlés

Képek száma: 16

2018. május 16.

6. Dunai Regatta – Vedd fel a ritmust!

Képek száma: 49

2018. május 5.

Gólyatábor 1. nap

Képek száma: 3

2017. szeptember 1.

További fotóalbumok
Közelgő események
jan27

TáTK Sítábor '18

2019. január 27. - 2019. február 1.

További események
Ajánló
Utoljára frissítve: 2018. november 08. 16:52, csütörtök
2018. november 05. 8:00, hétfő

Az "Egy nap" Szilágyi Zsófia 2018-ban készült filmdrámája, amely FIPRESCI-díjat nyert a Kritikusok Hete versenyprogramjában, ahol minden évben mindössze hét pályakezdő filmrendező mutatkozhat be. Szilágyi Zsófia rendező mellett a főszerepet játszó Szamosi Zsófia és a két producer, Kenesei Edina és Pataki Ági arra vállalkoztak, hogy bemutassák egy kisgyermekes anya percekre beosztott idejét.

Az Egy nap, címével ellentétben, mintegy másfél napot ölel fel. Egy negyven év körüli, háromgyerekes, dolgozó anya, Anna életét ismerjük meg: odaér, megígér, elintéz, elhoz, fejben tart, órát tart – mindezt felelősségteljesen. Férjét viszont nem éri utol. Szeretne beszélni vele. Úgy érzi, muszáj lenne, mert elveszti őt. És úgy érzi, nem térhet ki a mindig soron következő feladat elől. Az egyre halmozódó gondok azzal fenyegetnek, hogy összeroppantják, életvitelének ilyetén folytatása egyre több energiát követel, ő pedig tartalékjainak végére ért. A cselekmény valójában a nő hétköznapi rutinjaira épül, a dráma a házassága háttérben meghúzódó válságának „halasztásra ítélt pillanataiból” bontakozik ki.

Szilágyi Zsófia filmjének gyártását a Filmalap, a pályakezdő alkotókat segítő Inkubátor Programjának keretében, 62 millió forinttal támogatta. Ahogy és amita rendező elmesél, azzal senki nem próbálkozott eddig Magyarországon. Kézikamera bújik be a család intim terébe. Domokos Balázs operatőr képi megoldásai egyszerre kelti a hétköznapiság, a túlzsúfoltság – ami Anna egész napjának fő jellemzője – és a bezártság érzetét anélkül, hogy a hatása tolakodó lenne.

A struktúra és a ritmus mellett a dialógusok is tökéletesek: minden figura úgy beszél, ahogyan az emberek ma Magyarországon beszélnek. Nem volt egyetlen mondat sem, amiről úgy éreztem, hogy ezt egy ember nem mondaná vagy nem így mondaná.

A hitelesség minden apró részletben ott lapul: Annáék lakásának abszolút igazinak tűnő berendezésében és a ruhákban, amiket viselnek (Szabolcson a nyitójelenetben zokni és gumipapucs!), vagy éppen abban, hogy nincsen kísérőzene, csak olyankor hallunk zenét, amikor a karakterek is: például az autóban vagy a telefonos ügyfélszolgálatra várva.

Nem láttam még sosem olyan magyar filmet, ami ennyire megragadja a valóságunkat: az, ahogyan a házaspár kezeli (vagy nem kezeli) a konfliktusukat, interakcióik, reakcióik nemcsak életszerűek, hanem jellegzetesen magyarok, vagy talán inkább kelet-európaiak. Nagyon magyar a karakterek szimpatikus érzelmi őszintesége és lemeztelenedése, de nagyon magyar az undorító üvöltözésbe torkolló utcai konfliktus is. Magunkra ismerünk.

A gondosan irányított fogaskerekek egy nap alatt történő darabokra hullását Anna kénytelen tehetetlenül végignézni a háttérből, a konyhából,a lázas gyereket nyugtatgatva, mivel más választása nincsen.Szamosi Zsófia nem véletlenül nyert két díjat is lenyűgöző játékával: egyszerre hozza az elszánt, mindent megoldó, mindenhova odaérő anyát, az állásáértmindenre képes tanárt és a férje félrelépésén agonizáló nőt. Képes 15 másodperc alatt egy egész sorsnyi feszültséget, kételyt és reményt elmesélni nekünk pusztán azzal, hogy nézi a bejáratot, ahol a férjét várja betoppanni.

Szabolcs szerepében – a Berlini Magyar Tévé és a Betondzsungel Ösvényein projektekben inkább humoros oldaláról megismert – Forgách Kristóf játssza. Érezni rajta, hogy nem profi színész, de enyhe egyoldalúsága tökéletessé teszi a kedvetlen, sunyító férj szerepére. Telitalálat a gyerekszereplők kiválasztása: bámulatos, milyen jól sikerült instruálni őket, senkin nem érezzük a mesterkéltséget, sem beszédmódban, sem viselkedésben.

Az Egy nap nem egy nagy társadalmi összefüggéseket elénk táró „női” film, holott a hajtás és a szituációk korántsem egyediek. Nem moralizál, nem keres okokat, mi miért történt, hol siklottak félre a dolgok (hiszen sejthető, hogy ez a rendszerből adódik), csak megmutatja, hogy milyen háromgyerekes anyaként egy halódó kapcsolatban lenni, tehetetlenül nézni, ahogy a bizalom darabokra törik. Ez a legkevesebb, amit ezek az élethelyzetek megérdemelnek.

Felhasznált irodalom:

Címkék: ajánló, film