Lezárulhat a Netanjahu-korszak?

A 2019-es parlamenti választások seregszemléje Izraelben

Legfrissebb lapszám
11. évfolyam, 2. szám
További lapszámok
Legfrissebb HÖK hírek

ELTE TáTK HÖK Rendkívüli Küldöttgyűlési Képviselőválasztás 2021. tavasz

Az ELTE TáTK HÖK Választási Bizottsága a TáTK kihirdeti a 2020/2021-es tanév tavaszi rendkívüli ...

Rendszeres Szociális Támogatás 2020/2021. tanév II. félév

Kedves Hallgatók!Ne felejtsétek el, hogy a rendszeres szociális támogatás 2020/2021 tanév II.

Könyvtárhasználat a korlátozás ideje alatt

Kedves Hallgatók!A 484/2020. (XI.10) Kormány rendelet alapján könyvtárunk 2020.11.11-től ...

Mondd el véleményed a távoktatással kapcsolatban!

Hallgatóink véleménye fontos számunkra. Segítségetekkel, most lehetőség nyílik arra, hogy az ...

ELTE TáTK HÖK Rendkívüli Küldöttgyűlési Képviselőválasztás 2020. ősz

ELTE TáTK HÖK Rendkívüli Küldöttgyűlési Képviselőválasztás2020. őszAz ELTE TáTK HÖK Választási ...

További hírek
Legfrissebb fotóalbumok

Rendkívül küldöttgyűlési ülés 2019.05.16

Képek száma: 16

2019. május 16.

2019 ALAKULÓ ÉS ZÁRÓ KÜLDÖTTGYŰLÉS

Képek száma: 47

2019. április 25.

2019 TAVASZI VEZETŐKÉPZŐ

Képek száma: 11

2019. március 22.

További fotóalbumok
Külügy
Utoljára frissítve: 2019. április 09. 11:34, kedd
2019. április 05. 8:00, péntek

Érdekes politikai fejleményeknek lehetünk szemtanúi a napjainkban esedékes izraeli választások kapcsán.

A Likud élén álló Benjamin Netanjahu miniszterelnök már a negyedik kormányfői ciklusát tölti, először 1996 és 1999 között vezette Izraelt, majd 2009-es visszatérése óta folyamatos mandátummal rendelkezik. Így sokakban felmerült a kérdés, hogy nem szükséges-e már egy kis vérfrissítés? Akár a regnáló miniszterelnök vezette jobboldal, akár kihívói győznek, a választások belpolitikai hatása bizonyosan jelentős változásokat indukál majd nemzetközi szintéren is.

Az izraeli parlament, a Kneszet a 2018-as év végén elfogadott egy a saját feloszlatásáról szóló törvényt, mellyel egyidejűleg kezdetét vette az április 9-ére kitűzött parlamenti választásig fennálló kampányidőszak.

„Ha ma lennének választások és elmennél rá, akkor melyik párt listájára szavaznál?”

A fő politikai törésvonal a Netanjahu vezetésével fémjelzett izraeli jobboldali és vallásos pártok, azaz a Likud és más kisebb formációk, valamint a velük szemben álló Kék-Fehér szövetség és a kisebb baloldali, illetve arab pártok tömbje között húzódik. Az elmúlt hetek becslései alapján a Beni Ganz és a Jair Lapid által vezetett Kék-Fehér párt 36-38 –mandátumot szerezhet a 120 fős Kneszetben, míg ezzel szemben meglepő módon a Likud párt csak a második helyen szerepel, jelenleg 30 parlamenti helyet jósolnak neki. Ez egy valóban rendhagyó fejlemény, hiszen az eddigi választási kampányok során először fordul elő, hogy a jobboldali blokk nem minősül „áttörhetetlennek”, legalábbis nagyságát tekintve.

A számadatok alapján tehát a balközép blokk átvette a vezetést. Ez az előny azonban nem jelenti azt is, hogy a szövetség valóban képes lenne kormányt alakítani, tekintve, hogy a választásokat szabályzó törvények alapján az a képviselő kapja meg a lehetőséget a kormányalakításra, akiről a választásokat követő konzultációk alapján az államfő úgy ítéli meg, hogy a legnagyobb eséllyel tud stabil kormányt alakítani. Netanjahu legnagyobb ellenfelének, Ganznak tehát két eshetőség kedvezne kormányalakításához: a jelenlegi tendenciát folytatva egy elsöprő győzelem, vagy a jobboldali tömbben már megjelenő szakadásokat kihasználása. Ez utóbbira egyébként egyre nagyobb esélyek vannak, mert bár egyik jobboldali párt vezetője sem zárkózna el egy esetleges kormánykoalíció kialakításától a Likud párttal, az elmúlt tíz év politikai csatározásai során sok feszültség felgyülemlett a jobboldal vezetői között, s Netanjahu jelenlegi politikai húzásai sem kedveznek a meggyengült jobboldali koherenciának, csak tovább erősítik a széthúzást.

„Izrael a zsidó polgárok állama”

Izrael állam Netanjahu által fémjelzett, egyre erőteljesebb etnicista irányba zakatoló politikájára tavaly nyáron került fel a korona, amikor is Netanjahu megszavaztatta azt a törvényjavaslatot, mely szerint Izrael zsidó nemzetállam, melynek fővárosa az egységes és oszthatatlan Jeruzsálem. Amikor a miniszterelnök Izraelt a zsidók államának nevezi, akkor ezzel kizárja az izraeli állampolgárok 18 százalékát kitevő izraeli arabokat, akik még nem kényszerültek vagy szándékoztak elmenekülni az országból, hanem kisebbségben élnek Izraelben. Netanjahu napjainkban is egyre többször használja hivatkozási alapként a tavaly elfogadott és a mai napig sokat vitatott és kritizált jogszabályt, ami szerinte kimondja, hogy Izrael a zsidóké. Értelmezésében az Izraelben élő polgárok nem rendelkeznek ugyanazon politikai jogokkal, mint a zsidók, tehát másodrendű polgároknak számítanak. Netanjahu és pártja látható kampányolásba kezdett, hiszen a közelgő izraeli parlamenti választások okán az izraeli arabok hergelésével igyekszik elnyerni a szélsőjobboldaliak támogatását. Bár próbálja az arab-ellenes retorikájával feltüzelni mind a lakosságot, mind pedig a baloldalt, komoly ellenhangok csendülnek fel a miniszterelnök személye ellen, többek között az államfő irányából, aki legutóbbi nyilatkozatában megerősítette, hogy nincs első vagy másodrendű állampolgár Izraelben, mindenki ugyanolyan politikai jogokkal rendelkezik.

" Izraelnek gyors rehabilitációra van szüksége ez után a katasztrófa után. Korrupt hatalom ez, amely feláldozta a demokráciát, eladta a biztonságunkat, és diplomáciai elszigeteltségbe, valamint gazdasági deficitbe vezetett" – Meráv Michaeli, az ellenzéki Cionista Tábor parlamenti képviselőjének Twitter bejegyzése.

Korrupciós bűncselekmény elkövetése következtében egyre többen kezdenek ténylegesen hangot is adni nem tetszésüknek Netanjahu politikájával szemben, így például több okból is perbe fogták, megvesztegetés és csalás gyanúja miatt. Ezek közül a legsúlyosabb vád személyes megvesztegetés kapcsán indult ellene, amit akár tíz évre is büntethet az izraeli büntetőjog. Netanjahu a Bezeq telekommunikációs óriásvállalat főrészvényesével, Saul Elovitchcsal keveredett konfliktusba, adásvételi ügyleteik okán. Ezen kívül sorra buknak ki kisebb-nagyobb eltusolásai is a jelenlegi kormányfőnek. A botrányok ellenére, a Netanjahu személye körül kialakult kultusz még mindig erősen él az állampolgárokban. Kérdéses azonban, hogy megfelelő alternatíva hiányában ragaszkodnak-e ennyire a jelenlegi miniszterelnök személyéhez, vagy tényleges érzelmi kötelék fűzi az embereket személyéhez?

„Az izraeli politikával kapcsolatban felesleges jóslatokba bocsátkozni, ugyanis az gyorsabban változik, mint a sivatagi szél”

Ahogyan azt a Jerusalem Post találóan megfogalmazta, nem érdemes a jelenlegi percepcióinkhoz erősen ragaszkodni, hisz minden megváltozhat egy szempillantás alatt. Amennyiben viszont folytatódik a jelenlegi tendencia és Netanjahu még inkább elszigeteli magát baklövései miatt, akkor a jobboldal tömbje széttöredezhet. Erre utaló jelek már vannak, tekintve a kis jobboldali pártok ellenszenvét és rosszallását Netanjahu személyével kapcsolatban. Ha a jobboldal elveszti az egységes és koherens fellépését, abban az esetben a kampány irányítását is. Ennek következtében a baloldal előnyt kovácsolhat magának, feltéve, ha megfelelően tudja kihasználni a helyzet adta lehetőségeket. Az pedig szintén bizonyos, hogy a nemzetközi kapcsolatokban bekövetkező változások nagyban függnek az izraeli parlamenti választások eredményeitől.